A furmányos csóka betalálta a Lennon gyereket vagy fordítva, végül is tök mindegy. Úgy is a zene a lényeg, az meg alapból ki van fordítva. Legalábbis az első The Claypool Lennon Delirium lemezzel ezek tapasztalataim, de mondjuk nem is vártam mást. Les Claypool esetében sok év után is az van, hogy azt hiszem tudom, hogy megint valami olyasmit fog csinálni, aztán lófaszt. Szóval lehet, hogy ez is tréfa, mármint hogy a második publikus szám a duó új lemezéről meg olyan, mint egy Primus tétel. Ha minden ki van fordítva és azt hiszük, hogy nagyon más lesz, akkor nem lesz az. Vagy valami ilyesmi, mindenesetre itt van, ezzel a dallal is egyre csak jön közelebb és februárban meg is fog jelenni a South of Reality című második közös album. Addig pedig Easily Charmed By Fools, azt csá...

Még tart a vadászszezon, le kell szedni minden frankó cuccot, ami kijött az idén. Közben meg vannak ezek a lemezek, amik engem vadásztak le és tényleg van köztük pár igazi gyilkos. Nehéz volt összeszedni a legnehezebbeket, de megvan a tapasztalatom és tudom, hogy sosem volt könnyebb. Arról pedig, hogy a mérleg serpenyői mindkét oldalon a padlót verték mi sem árulkodik jobban, minthogy a Cult Leader, a Satanic Surfers, a GRRRMBA, a Funeral Chic és a Bongripper kétszáz százalékos idei lemezei sem fértek bele az idei húszasomba. A sort amúgy meg folytathatnám, de el kell vágni ezt a vonalat úgy érzem, hosszú lesz ez így is, végén még elvérzem. Nem kis súly, elcipelni húsz ilyen albumot...

Én is úgy találtam, szóval gondoltam továbbadom. A dolgoknak amúgy is van egy természetes áramlása. Vannak köztük amiket meg kell és vannak amiket nem szerencsés megállítani. Nem azért rakom ki ezt a videót ide, mert azt szeretném, hogy azt gondold, amit én gondolok. Meg nem is azért, hogy azt csináld, amit ők mondanak. Hogy mit gondoljon vagy mit csináljon, azt senkinek nem lehet megmondani, pontosan ez lenne a lényeg. Viszont az jót tesz minden emberi lénynek, ha több szemszögből lát és nem csak abból a sarokból, ahova szorítanak. 

Van pár denveri banda az extrém zenében, akik az utóbbi időben többünk érdeklődését is felkeltették szerintem. Spectral Voice, Vermin Womb, Of Feather and Bone meg ilyenek. Most meg itt vannak ezek a Dismember gyermekek és az Inoculated Life első nagylemezét simán oda lehetne tenni a Gatecreeper bemutatkozóanyaga mellé. Mert, ha zeneileg nem is teljesen azonos az ösvény, azért az Exist to Decay mozog azon a színvonalon, ahol a Sonoran Depravation. Csak a svéd körfűrész klasszikusok mellett némi új vonalas grindcore / hardcore is visszaböfög ebben a huszonkét percben. 

Írtam már róluk, szóval nem kunkorítom, nem kanyarítom. A Dead Cross, de leginkább a Retox és The Locust zenekarok egyik tagjának, vagyis ennek Justin Pearson  fiúnak az új projektje. Káosz rap kísérlet, bizarr gépzene megcsúszások, zajszilánkok pattognak az éleken. Ilyesmikből építenek albumot Luke Henshaw producerrel, ha pedig még így sem elég eklektikus a történet, akkor közreműködőknek ott vannak Kool Keith, Martin Atkins és Nick Zinner. 

Elsőnek én is gondoltam rá, hogy ezt nem fogom tíz perc alatt összeszedni. Aztán arra jutottam, ha képes vagyok a fél évemet úgy szervezni, hogy a koncerteken ott tudjak lenni és képes vagyok akár ezerötszáz kilométert is utazni, miközben pénz ékszer nem számít, meg ezt a webzinet is a nevemen vettem, nehogy már pont ezt az évértékelőt ne írjam meg baszki. Szóval megvolt a felkészülés, készen álltam és eldöntöttem, hogy adok a dolognak időt. Hogy a Fekete Macska top tizenöt koncertlistában meddig jutsz el, az meg már legyen a te döntésed. Mindenesetre a sor végétől haladtam a lista legteteje felé, ami itt a legalja. Számomra ezek voltak tehát az év legjobb koncertjei.

Szerintem Pat O'Brian a Cannibal Corpse gitárosa se így akarta, de ez történt. Gondolom most is darabokban a fazon, épp szedi szét a saját tragédiája. Közben meg nem is vágja, hogy hatalmas tanár, mert az ő esete is tipikus tanítás. Feladja a leckét azoknak, akik emberileg mindig megbuknak. Az idevonatkozó hazai és a külhoni médiumok szépszámú munkatársa ugyanis keményen járja az iskolát, pakolják össze a szaros referenciát, amivel simán átlehetne igazolni a Blikkhez és az egyéb rohadékokhoz. Mert igen baszki, Pat elszállt aggyal kimutatta a foga fehérjét és nagyon ki van, de ti, akik együttérzés nélkül áruljátok a sztorit azoknak, akik gusztustalanul csámcsognak és röhögnek ezen... Szóval nekem az a kérdésem, hogy ti így szépen együtt kik is vagytok igazából és hol a kibaszott szívetek, a felelősségetek? 

A zenehallgatási szokásaim is végletesek és néha azt gondolom, hogy nekem már csak a szépen kidolgozott muzsikákra van időm. Máskor meg az üt be, hogy nekem már semmire és sehova és aminek eleje van és még vége is, azt élből leszarom. Mert csak a veleje, meg a közepe, meg a dombon bazdmeg lefele, míg ki nem fordul az a kibaszott bringabelső. Bár tudom, hogy ezek az amerikai destroy gyerekek mindig gördeszkáznak, de én nem tudok ezzel azonosulni, mert világ életemben bicikliztem és a bringámat sokszor olyan bandák tekerték, mint ZEKE, Hard Charger, Venom, Driller Killer és Burning Love. Szóval egyenes út vezetett az újabb árokba, Funeral Chic szóljon a kibaszott házban!

A nyitóképeken tizenegy év az életemből vörösben. Mákgubók, Csáth Géza, Szász János és Egy Elmebeteg Nő Naplója. Láttam már máshol is posztolni a GRRRMBA új videóját, de nehéz lett volna róla nem írni. Ott van Harry Angel és ott van a legsúlyosabb kísértés, az üzlet, ami első körben mindig profitál, de a történetnek még nincs vége, mert senki se tudja igazából, hogy ki Johnny Favourite. Volt, hogy két nap alatt kétszer is megnéztem, Angyalszív hatalmas kedvencem, az Embodiment album meg ultra súlyos. A képek felrajzolják a dögszagú mágiát és a lomhán araszoló téboly plafonárnyékát, mert ezek szakadnak a zenében is. 

Még egy nagy visszatérés? Legyen inkább kérdés, mert valóban az. Méghozzá abszolút jogos, ha több mint huszonöt év után tér vissza egy crust zenekar. Mondjuk, mint az Amebix hat évvel ezelőtt szintén hosszú kihagyás után, de ők azért elég jól. A Sonic Mass lemez szerintem ugyanis olyan amilyennek lennie kell, talán ez is indította el azt a folyamatot, minek következtében aztán más crust bandák is reaktiválták magukat. Mint a Sacrilege és a Deviated Instinct is. Meg legutóbb az Axegrinder.