Van pár denveri banda az extrém zenében, akik az utóbbi időben többünk érdeklődését is felkeltették szerintem. Spectral Voice, Vermin Womb, Of Feather and Bone meg ilyenek. Most meg itt vannak ezek a Dismember gyermekek és az Inoculated Life első nagylemezét simán oda lehetne tenni a Gatecreeper bemutatkozóanyaga mellé. Mert, ha zeneileg nem is teljesen azonos az ösvény, azért az Exist to Decay mozog azon a színvonalon, ahol a Sonoran Depravation. Csak a svéd körfűrész klasszikusok mellett némi új vonalas grindcore / hardcore is visszaböfög ebben a huszonkét percben. 

Ezért akár az Of Feather and Bone sem csupán a közös irányítószám miatt lett megemlítve, de egy Black Breath és Weekend Nachos hatás is belefér, ha nagyon tapasztani akarom a nevet a nevekhez. Az album kapcsán, amit először fáradtan hallgathattam, mert annyira nem csavart meg, viszont két nap múlva megint eszembe jutott és hálás vagyok magamnak magamért, hogy az vagyok aki adott nekik még egy esélyt, mert ez egy rohadt jó banda. Plusz a kiadójuknál is szépen körbenézek, bevallom nem ismertem a Redefining Darkness Records nevét. Az Inoculated Life első lemezével viszont bevésődött. Csak a lógójukat ne kelljen soha lerajzolnom, mert abba kurvára belebuknék. Bár végül is mindegy, úgy is minden a bukásról szól.