Elkezdődik az év és mindig jön egy jobb lemez, amiért az adott pillanatban a leginkább lelkesedsz. Idén szerencsére már jó párszor átmentem ezen az év lemeze effektuson, de minden eddig megjelent briliáns lemez után is azt gondolom, hogy ez a tíz számos cucc a legjobb dolog, ami mostanában…

Elég szerencsés vagyok, mert a legtöbb kedvencem legalább egyszer élőben is megvolt és az mindig pompás visszacsatolás, amikor a koncerten is megvan az a villanás, amit az adott előadók lemezei előre feltételeztek. Ehhez képest viszont érdekes, hogy a világ két legjobb koncertjének mégis olyan…

Tudom, hogy nem először teszem, de ezt mindig leszeretném írni, hogy ez a kis hazai színtér igazából elég faszán működik. Leginkább azért, mert tele van egy csomó olyan fazonnal, aki nem nyugszik és mindig akar csinálni másokkal is még valamit. Ezért van az, hogy a Graveolution zenekarban Bogi körül…

A Decibel Magazine olyan meghatottsággal fogalmaz ezzel az albummal kapcsolatban, hogy ahhoz már érdemben nehéz mit hozzátenni. Vagyunk itthon páran abban a szerencsében, hogy három éve a Dürer kisteremben láthattuk mire képesek. Két dobcuccal és két énekessel Nepálból, plusz az a totális agyzabáló…

Ian Glasper sem az a hétköznapi fanatikus. Írt könyvet a korai angol hardcore, az ottani thrash metal és az anarcho-punk színtérről is. Az utóbbi címe Burning Britain és végül ez a kötet szolgáltatta az alapot a The Day the Country Died című dokumentumfilmhez is. Ahogy a könyv, úgy a film is…

Matricát csináltatok a lógójukból, hogy a tükörben reggel az keretezze az arcomat. Rendelek hozzá pólót, lemezt meg minden faszomat és mindezek után észre se veszem, hogy az új Come to Grief cucc már februárban megjelent!? Úgy látszik van ilyen. Pedig ahogy másoknak is, a Grief nekem is a kedvenc…

A Bad Religion és a Dag Nasty tanításai, időnként szerintem piszok üdítő valami ilyesmit hallani. Abszolút a kilencvenes évek dallamai, amit lehet jól és rohadt szarul is játszani. Mondjuk a The Queers például elég jól tolta, de később Strike Anywhere is a jobbik utat választotta. Utóbbi nem egy…

A rock and roll áldozata. Ez van a jópofa énekes Dan Harrington homlokára tetoválva. A csávó egy igazi állat abban a cudar árnyékvilágban, amit egykor még a Black Sabbath teremtett. A Fistula is egy olyan zenekar, ami felzabálja és aztán okádja is a szennyet. Ennél azt hiszem aligha van lejjebb. Nem…

Tudom, hogy ez körülbelül a negyedik olyan cikkem, amit azzal kezdek, hogy utalok a bozóttűzként terjedő kihívásos játékra, miszerint mutassuk meg a facebook-kék ég alatt, hogy melyik az a tíz lemez, ami a leginkább formálta a zenei ízlésünket. Ez a móka azonban komoly gondot is okozhat! Például az…

Piszok érdekes véletlen, hogy a kihívásos játék végett, amire teljesen feltekeredtem, pont a napokban gondoltam erre a lemezre. Mivel összesen csak tíz albumot nevezhetek meg, EI-P és régi bandája a Company Flow, illetve a szintén brooklyni Non Phixion voltak versenyben. Megy a töprengés, keverek…