Kopár fűcsomókra olvadó forró napkorong. Döglött húsra és szélfútta csontokra felfűzött szózuhatagok. A lélek sokféleségét tájképek tükrözik vissza, az író nem fukar az árnyalatokkal és nem akar hazudni. Ahol nincs víz, ott kiég minden. A pusztulás nem az irodalom kiváltsága, felejthető katarzis egy…