Az utolsó The Body lemez sem érkezett még meg nekem teljesen, pedig az I Have Fought Against It, But I Can't Any Longer mellett napvilágot látott tavaly egy másik súlyos felvétel, szintén a portlandi duó közreműködésével. Nagyjából két éve volt az a turné - Budapesten is játszottak - amit a Uniform és The Body együtt nyomott le, a közösködésből pedig egy nagyobb közös lett. Koprodukciós album Mental Wounds Not Healing cím alatt, egészen pontosan hét közös szerzemény.

A buszpályaudvaron múlthéten már megjósolták ezt nekem két szál cigiért, de hittem az asszonynak, csak egyet adtam neki, mert nagyon Sumac szeme volt. A hír viszont úgy látszik mégis igaz, hogy Aaron Turner szentember, Brian Cook és Nick Yacyshyn kísérletező hangzásvilágú szupercsapata - Babtists, Isis, Russian Circle  -Budapestre látogat a nyáron. Méghozzá június 17 - én, ami azért jó, mert a július már lehetne nem bírta volna el, az is annyira súlyos lesz.

A Murder City Devils minden bizonnyal a világ egyik legjobb bandája, szóval a Big Business már csak a hab a tortán. Viszont saját értékén megmérve,  azért a könnyű habnál kicsit súlyosabb a duó zenéje. Screaming Trees, Melvins, Helmet, Unsane és még páran, egy abszolút hiteles zenei közeg, amihez ennek az egésznek köze van. Persze abszolút sajátos karakterrel, meg azokkal a finom részletekkel, amik igazán számítanak. Az korábban felvett öt lemezen is és valószínűleg most hatodszor is megint.

Ez nem lesz könnyű, de egy jó ideje a környezet sem az. A két művész egy világban egyesül, ahol mi emberek milliárdnyi kézzel húzzuk egyre szorosabbra a hurkot és az áldozat természetesen a természet. A két művész látásmódja egységben van, de a tapasztalatokat máshogy dolgozza fel, más formát ad nekik. A Xiphoid Dementia az ipar teremtette terjedő sötétség himnuszát írta meg, épp olyan ridegen zakatol, mint az elszigetelt élők belső világa a monoton napi rutinban. Míg a Bastard Noise egyértelműen kinyilatkoztat, egyenes szövegekben agitál, a zajok káoszában robbant, sóvárog a kozmikus perspektíva teljes hiánya miatt. Mindkét előadó három-három számmal szerepel majd a Human Extinction Engine című anyagon, de lejjebb csak az ehhez készült két videó látható. 

Nem új cucc, de nagyon parasztos, jó kis bunkó, tarajos bakancsos. Belefutottam megint és nem mehettem el mellette. Körülnéztem inkább, hátha van valami frissebb cuccuk, de minthogy olyat nem találtam, gondoltam legyen itt az utolsó és egyben legjobb, hátha van még akit nem baszott meg a PMS 84. Akik hozzánk ugyan nem jutottak el két éve, de Bécsben baszki voltak és nyomta velük a Padkarozsda. A portlandi bandákban még sosem csalódtam, de amerikai punkoknak ez a UK82 dolog még nem állt jól ennyire, mint ezeknek. 

Nem hittem, hogy létezik ez a híd, de Cecil Otter és Swiss Andy felépítették. Ők a producerei és ötletgazdái annak az egész lemeznyi anyagnak, ahol a Fugazi és a Wu-Tang Clan számok összefolynak. Wugazi néven és 13 Chambers az album címe, ami persze hatalmas poén is lehetne, mint általában a legtöbb mash-up produkció, de ez kurvára nem az, mert profin összepakolt,  nagyon fasza kis utazás. Olyan legendás tételeket kombinálva, mint a C.R.E.A.M. és az I'm So Tired. Mindehhez pedig új címeket is kreálva, lásd "Sleep Rules Everything Around Me" és hasonló beszarás okosságok. 

Jó kis hetünk van, először kijött a Gets Worse, aztán két nappal később meg itt az új Endorphins Lost. Vártam már ezt a lemezt, lassan három éve, hogy kiadták a Choose Your Way című bemutatkozóanyagot, ami akkor és később is bő nyállal ki lett pörgetve. Tudom sokan kritizálják ezt a vastag, kigyúrt hangzást ezen a vonalon, mert erőfitogtatásnak, póznak vélik, de nekem nincs vele bajom. A Warm Body Targets és a Rambo Syndrome is felmoshott az arcommal azon az albumon és most az új cucc sem okozott csalódást. 

Persze később már láttam a tálalásban, hogy Entomed, Domkraft, Dark Tranquility és This Gift is a Curse tagok is vannak a vendégénekesek között, de érdeklődésem megnyitásában nem ez volt a döntő. Az Ourang Medan című számot hallgattam meg először és miután lenyűgözött olvastam csak utána, hogy kiket is hallgatok. Metálnak sem mindig mondanám, inkább ez a new wave reneszánsz, ami szerintem elérte a szerzőt, aki Alex Stjernfeldt egy személyben, a Novarupta zenei projektben. A Disillusioned Fire című album hat számában pedig, ahogy fentebb is említettem nyolc vendégénekes ad majd más-más karaktert a daloknak. 

Biztos sokan hallottátok már, hiszen a hét elején az alkotó és Dávid is megosztották saját felületeiken, de ide is mindenképpen ki szerettem volna rakni. Ezt az elég érdekes remixet, ami a tavaly szeptemberben megjelent What Happened To The Little Blind Crow című második The Devil's Trade lemez nyitó és egyben zárótételéhez, tételéből készült. Ami azért is egyedülálló, mert csak nagyon ritkán készül noise / ambient olvasat akusztikus zenéhez.  Melynek elkövetője egyébként Jacobus Cura, vagyis Szilágyi Rudolf, az eredeti szerző barátja és nyilván ez is része annak, hogy elkészült ez a verziója ennek a dalnak. Nekem nem volt nehéz befogadni, komolyan elköteleződtem a lemez mellett is, de érdekes volt meghallgatni, ahogy egy másik érzelmi aspektus is beleszól ebbe a nagyon szép és nagyon kész dologba. 

Lassút dobolni annál is sokkal látványosabb, mint mikor valaki csuklóból pattogtatja a kukoricát. A Monarch új dobosa Nemri pedig elképesztően szépen játszott, zenéjük súlyához élőben számomra ő tette a legtöbbet. Saját koncertjüknek is nagyon szépen adták meg a tiszteletet ezek a Hellhammer rockerek, rituálé volt a javából és nem csak a gyertyák miatt. Irgalmatlanul elborult volt a hangulat. Valamikor nyáron a Robotban, ahol csak szopkodtam le magamat a brutális súlyok alatt. Utolsó két lemezük után élőben is megtudtak győzni a franciák, elköteleződtem mellettük.