Nem ismertem a nevüket, de ez nem jelent problémát. Úgy látom vannak közös barátaink és ebben az esetben ez három kellőképpen meggyőző sztorin keresztül jött most át. Nem tudom  van-e így ezzel más is, de egy korrekt powerviolence lemez esetében mindig úgy érzem, mintha minden másra köröket verne, pedig tudom, hogy nem így van. Csak mikor elkezdnek tolongani ezek a geci durva energiák, kisöpörnek mindent a picsába, ami előtte bennem nyomott hagyott. A Washington állambeli Savage pedig mindehhez egy rohadt jó hangzást fogott, minden tempóváltásnál meghaltam egy kicsit, de erről az ének is tehet. A három feldolgozás pedig  kurva nagyot ütött. Egy Bold és DYS klasszikus, zárásnak meg egy ordenáré paraszt Brotherhood. Nem mondom, szép kis bemutatkozás, megy a pacsi Seattle citybe! 

Az Asylum és a tavaly megjelent To The Night Unkown lemezeket is hallgattam, de arról fogalmam sem volt, hogy ezt a bostoni bandát igazából a lengyel Filth Of Mankind frontember hozta később össze. Érdekes, de így már sokkal érthetőbb, hogy miért hallom a Bolt Thrower hatását visszaköszönni a Morne számaiban, miközben előszeretettel hasonlítják őket olyan bandákhoz is, mint az Isis vagy a Neurosis. 

Az elképesztően jól megírt Positive Energy című lemez után volt egy hosszabb csend, aztán két héttel ezelőtt meg új dal, ami kidobolta a folytatást. A címéből ítélve a második Diät lemez is valahogy ahhoz a koncepcióhoz kapcsolódik, amiből a bemutatkozó anyagnál is építkeztek. A Positive Disintegration szöveges ismertetőjében, mint inspirációt a berlini hétköznapokat és azok belső árnyékait emlegetik, ahogy magában a címben is erre utalnak. 

Van új Brujeria, ráadásul tavasszal megint jönnek egy nagyobb turnéra. A plakáton pedig ott figyel a Venomous Concept neve is, szóval ez a balhé is elég veszélyesnek ígérkezik. De Prága és Brno előtt, aki megint be lett célozva, a tragikus fizimiska, aki mostanában kicsit össze is van zavarodva, hogy akkor most elvtárs vagy pajtás?. Mikor a Brujeria négy éve visszatért, már adott ajándékba Trump papának egy hetest, akkor ha jól emlékszem kiállt valami a fejéből, most meg kinevezték Amerika cárjának. Avagy a kommunista Korea kitüntetéseivel a mellén kapta be az újabb adag Brujeria ciánt. A limitált kislemez fantasztikus szerzeménye itt pörög lentebb. A turné flyer meg besimult alá. Két éve Kevin Sharp - akkor Lock Up - és a Brujeria, a Napalm Death oldalán nyomott egy hasonló kört. Akkor se piskóta bulit csináltak Brno szívében...

A kettőből kettő ebben a súlycsoportban meglehetősen ritka. Az új Primitive Man, amin tegnap óta lógtam. Ma meg ez a Miscarriage lemez, most már ez is rohadtul itt van és sújtja a nyakszirtet durván, de többnyire meglepően lassan. Amire az előzmények kapcsán nem feltétlenül lehetett számítani, hiszen a banda alapból deathgrind / goregrind vonalon mozog, a kilencvenes évek halál metál horrorjából építkezve. Az új atmoszféra azonban sokkal aljasabb, a kísérlet megtartotta azokat a hangokat, de idegőrlő középtempón ez a zaj sokkal gyilkosabb. 

Ha a gyöngyöző és ötletgazdag hazai underground palettát vesszük alapul, ennek az elrugaszkodásnak még akkor is nagyon szép íve van. Eleve az alább látható videó, mint a nyilvánosság elé való kilépő, máris nagyon magas színvonal. Gusztusosan morbid, testközeli humorral és elképesztő zenével. Izgalmasan, fifikás instrumentális trükkökkel, kísérletező hangzásvilág, bőven a befogadhatóság határain belül fickándozva. Néhol meg a modern jazz határait súrolgatva, önmaguk megfogalmazásában pszeudo-exotic, psych-math trio, na ők lennének a KYTARO. 

Kiskunhalasi kedvenceink új felállásban darálnak, mint az állat, az új Jack videó is telitalálat. Dobokon és basszusgitáron érkezett meg a csapatba Dösi és Geri, velük együtt pedig már készültek is új felvételek, amik egy hamarosan megjelenő split kiadványon szerepelnek majd, az  ősszel nálunk járt japán Sete Star Sept duó szerzeményeivel közösen. Az első publikus támadáshoz, ahogy fent említettem pedig videó is készült, ezt láthatjátok itt lejjebb. A címmel párhuzamban élesek a képek, az üzenethez tényleg nincs mit hozzáfűzni. A legdurvább sztori mindig a valóság...

Az egyik legsúlyosabb érzelmi lenyomat, tavaly a Primitive Man koncertje után maradt. Szerintem amit ez a trió csinál az először is sok minden más és csak azután zene. Brutalitásuk eszköz, hogy a valóságról az összes hazugságot kurva lassú gyötrelemben lenyúzzák, míg nem marad csak a nyers ösztön. Ők megtudják mutatni, hogy mi az ami uralkodik, pusztulásunk épp ezért elkerülhetetlen, illúziók nincsenek. Elmentek és elmennek a legvégéig, minden kiadványuk dermesztően kínos anyag. Az újabb büntetés pedig itt van lejjebb két új tétellel, egy split kiadvány, amire a Hell egyik szerzeménye is felkerült. Ezen a felületen egyenlőre csak egy szám publikus, hivatalosan holnap jelenik meg a cucc, gondolom akkor vállnak elérhetővé a pokol újabb gödrei. 

Újabb hazai d-beat demo szabadult el a pórázról, hogy annyi sarkát jelölje meg a virtuális világnak, amennyit csak bír. Szerintem pompás az a felfogás a punkban, hogy van egy bandád és azzal túl vagy már tíz koncerten, akkor kurva gyorsan csinálj másikat, mielőtt kajak rommá unod magad. Valószínűleg a  Pigpride tagjai is így gondolták és nyilván csikkzsebből meglett a Crüel Night.

Galaktikus mocsár a metál univerzumban, Louisiana állam ragad baszki, mint kurva élet. A neves színtér újabb generációjához tartozó Thou pedig az egyik legkiválóbb balsorsú ragadvány, amit az a környék a porba ki bírt köpni. Bár nem hasonlít egymásra a két banda hangzása, de zenéjükben kicsit hasonlóképpen változtak el, mint például az Acid Bath. A klasszikus sludge kapott grunge, goth és punk injekciókat is, amik a Thou témáinak az elejétől szerves részei. Ezt pedig azért fontos megemlíteni, mert Bryan Funck másik zenekara, azaz a The World is a Vampire is hasonló hatásokból, ötletekből építkezik. New Orleans, mint közeg, ismét egy kuriózum bandának adott életet.