Jó kis hetünk van, először kijött a Gets Worse, aztán két nappal később meg itt az új Endorphins Lost. Vártam már ezt a lemezt, lassan három éve, hogy kiadták a Choose Your Way című bemutatkozóanyagot, ami akkor és később is bő nyállal ki lett pörgetve. Tudom sokan kritizálják ezt a vastag, kigyúrt hangzást ezen a vonalon, mert erőfitogtatásnak, póznak vélik, de nekem nincs vele bajom. A Warm Body Targets és a Rambo Syndrome is felmoshott az arcommal azon az albumon és most az új cucc sem okozott csalódást. 

Észak nyugaton egész jól nyomják, ez az igazság. A hangzás terén pedig csak tovább combosodott, vastagodott az Endorphins Lost. Pedig úgy néznek ki ezek a gyerekek sem, mint akik egész nap proteinturmixokat tolnak, de a fejlődés a hangzásban valami ilyesmi tevékenységre utal. Az ugatás brutál és a kés elég éles, a lassú részeket nem erőltették, korábban inkább megvoltak ezek a sludgeviolence súlyváltások. Most azonban csak az utolsó négy perc lett a belassulástól hangsúlyos, de végül az is durva grind botrányba fullad. Szóval a Seclusions jó kis keresztmetszet. Crust, grind és powerviolence mániákusoknak is jóféle lábsöprés lesz, be fogja adni. Padlót kell fogni baszki, az legalább egy biztos pont!