Lassút dobolni annál is sokkal látványosabb, mint mikor valaki csuklóból pattogtatja a kukoricát. A Monarch új dobosa Nemri pedig elképesztően szépen játszott, zenéjük súlyához élőben számomra ő tette a legtöbbet. Saját koncertjüknek is nagyon szépen adták meg a tiszteletet ezek a Hellhammer rockerek, rituálé volt a javából és nem csak a gyertyák miatt. Irgalmatlanul elborult volt a hangulat. Valamikor nyáron a Robotban, ahol csak szopkodtam le magamat a brutális súlyok alatt. Utolsó két lemezük után élőben is megtudtak győzni a franciák, elköteleződtem mellettük. 

A minap pedig láttam, hogy a Sabbat Noir című ötödik lemezük kapott pár posztot, pontosabban egy újra kiadást és miután meghallgattam megint, gondoltam én is megosztom. Ezt az egyetlen 29 perces tételt, ahol tíz perc hosszú intro borzolt ahogy kell, természetesen egy lehengerlő és álnok dobtéma kíséretében. Ami azonnal áthúzott a kapun oda, ahol csak füst van és vég, mert az élet lassan ég el, az ő világukban a temető egy nemesebb hely. Mélyebbre kell menni, vagy legalábbis kilenc évet vissza. Akkor jelent meg, ez a borzasztó csoda. Ami élőben is felvételre került és publikus felületre is felkerült, szóval a bandcamp link alá bepattintottam azt is, hogy demonstrálhassa a fent leírtakat, bár itt a dobos még nem ugyanaz.