Van egy kis játék a címben, mert ezt a zenét én is olyasminek érzem, mint ahogy azt egyik szám alatti hozzászólásban már előttem, egy elmés ismeretlen belőtte. Az a trükk, hogy legyen kő egyszerű, de mégis úgy hasson, mintha minden ki lenne benne fordítva, pedig csak kurvára le van horzsolva. Én röviden úgy jellemezném, hogy kazettapunk, valami olyasmi szeánsz után, ahol gyorsan égő ragasztóval a tenyerükön, sötét folyókon mágiáznak elhanyagolt gyerekek.

Tömegek edzik a lelküket, hogy holnap még kegyetlenebbek lehessenek. Lidérckocsonyával táplálkozó korcsok, akik iszonyodnak egymástól, ahogy a saját felfuvalkodott beleiktől is, minden száj több sebből bűzlik. Piknik a senkik földjén. Meghajlani képtelen, reszkető mutánsok menetelése, szemeik mind a magasba tekintenek, de nem látnak ott semmit. Csak a düh és a levertség uralkodik, szokásos szintjén már senki nem érzi, hogy még valóban létezik. Más állatok és egymás húsát eszik a kozmikus tetemen vonagló férgek. 

Mint Dj és producer, Moby az elsők között lett nagyon menő a kilencvenes években és képviselt értékes dolgokat, az úgymond sztárvilágban. Ez nagyjából ma is így van, az elektronikus zenék terén abszolút megvan a respektje, folyamatosan jelennek meg lemezei, vállal szerepet egyéb területeken és áll ki ügyek mellett. Van vegán étterme és aktivistaként is részt vesz az állatvédelemben - a sztori szerint egy macska miatt - nem csak egy posztos "animal rights" fazon. Szerintem az új videója is inkább szimbolikus - bár zeneileg sem rossz - mert a Power is Taken című számban az a D.H. Peligro közreműködik, aki 1981 óta a Dead Kennedys dobosa. Szóval kis szellemi közösség az örökké felkavaró tényállással szemben, egy elég frankó animációval.  

Ahol a halál vadászik ránk, ott csak gyors punkdalokra van idő. Mikor az emberiség számottevő ereje azon dolgozik, hogy hogyan legyen egyre lényegtelenebb, akkor húzzon bele a kapkodós hardcore forradalom. Ez a két kritérium, aminek az új Jodie Faster maximálisan megfelel. Egy francia zenekar, amit talán Clarice Starling nyomozó ártatlan ábrázatáról neveztek el, mégis megveszekedett, mert jóféle fastcore bombázás ez a vadonatúj cuccuk is. 

Egyedül egy éjszakai buszon, abban az a legjobb, hogy meg lehet ezt a lemezt úgy hallgatni, hogy nem ül melletted senki és csak a zene írja köréd a történetét. Talán a hatvanas években tombolt utoljára olyan tömeges szemlélet, miszerint a rossz dolgok után majd jók jönnek, lehet szabadon mindenki szerelmes. Ezek a naiv, de szenvedélyes pillanatok pedig ott vannak az akkori zenékben, ahogy lüktetve ünnepelnek és dacolnak egy nagyon színes szövedékben. Az ugyanis nem lehet véletlen, hogy akiktől a legtöbbet tanultunk a zenében, azok mind akkoriban alkottak. Ezért nincs tehát annál nagyobb örömhír, mint hallani, hogy ez az újjászületés még létezik, ebben a fiatal srácban ugyanis nagyon tisztán megvan. Elsősorban ettől hatalmas a Black Pumas. 

Az év utolsó harmadában annyira kevés volt a tipikus metál, ami frankón betalált, hogy a tömegcuccok elől való menekülés helyett, inkább már a hiányérzet volt az erősebb. Ez az Earth Rot dal és főleg a szólója viszont elég jól meghúzta. Bevallom egyáltalán nem ismertem ezt a kétlemezes ausztrál zenekart, így jó szokásommal ellentétben most nem fogok tudni az időben visszamenni és onnan megfejteni, hogy az első bili, vagy a szoba sarkában lakó csúnya izgalma hajtotta őket ebbe az irányba, de az biztos, hogy önként ugrottak az Entombed és Gorgoroth kutakba. Az alapítótagok ugyanis ketten vannak, de ma már újabb tagokkal kiegészülve hozzák ezt a tradicionális black / death vonalat. A lentebb látható videó pedig a Black Tides of Obscurity című album előzetese, amely márciusban a Season of Mist kiadónál jelenik meg. Nekem meg tetszett, hogy nem csak távlatos, de abszolút progresszív és pszichedelikus is. Dread Rebirth. 

Végre egy borító, ami a lényegről szól! Sejtelmes művészkedés helyett inkább felvázolja a világrendet, vagyis szájpadlásba vágja a sátándákót, pont olyan keményen, mint a romlott papok. Az Ipecac fiúk átvették a Patton tempót, de nem csak simán a tébolyban, hanem hogy ezek is közreműködnek orrba-szájba, azt csinálják az újabb durva bandákat. Justin Pearson helyett most a Retox és a Dead Cross másik két tagja - Kevin Avery, Michael Crain - akik Cunts nevű zenekarukkal jól belecsaptak a szarba. Vagy legalábbis ebbe az elég retkes sikátorpunkba, frusztrált zajhullámokkal telepumpálva. 

Leeds or die! Arrafelé ugyanis elég durva bandák vannak, de a Higher Power inkább az a trükkös fajta, innen legalábbis nagyon úgy fest. A Soul Structure című albumukkal nyáron hazánkat is megjárt crossover formáció, tegnap ugyanis kidobott egy olyan videót, amin majdnem beszartam. Egy hardcore zenekartól ugyanis elég laza, hogy úgy nyomják, mint Peter Gabriel - arcomon ezerszer is átégett a Sledgehammer - a nyolcvanas évek közepén. Legalábbis, ami a klip stílusát illeti.

Tavalyelőtt láttam, hogy a Catharsis zenekar pólók helyett újságokat és könyveket árul a koncerten, szerintem ez a hozzáállás az etalon. Eredetileg azt terveztem, hogy itt is lesz mindenféle tartalom, de minthogy a zenére vagyok rászűkülve, nehezen töröm át ennek a betegségnek a határait. Nyugtatni viszont tudom magam, hogy a zenéhez máshogy úgy sem lehet, csak érzelmi oldalról közelíteni, ez pedig önmagában is komoly mennyiségű értéket közvetít. Viszont itt van ez a kétrészes dokumentumfilm, melyhez ősszel az AnotherFilm jóvoltából magyar felirat is készült, gondoltam itt is megosztom. Az anarchizmus történetét átfogó francia alkotás elég sok máig lezáratlan kérdést felvet, de mindezek közepében a legfontosabb gondolat az alap marad. "Amikor a kormány megsérti a nép jogait, a lázadás a legszentebb jog és egyben alapvetőbb kötelesség."

Szeretném lezárni ezt a tavalyi évet, de folyamatosan ugranak be a képek, hogy mit láttam, mit hallottam érdekes tartalomnak és ezzel a bejegyzéssel is tartoztam még a macskának. Berci mutatta nyáron valamikor, néhányszor át is égett az agyamon, de csak most ugrott be, hogy elővegyem és kirakjam ide. A hideg napokra kurva rideg, sötét estéknél is még sötétebb monomániás apokaliptikus menetelés, két koszos bunkerfal között. Ipari alapokra felhordott agresszív punk mocsok Philadelphiából és nincsenek kérdések.