Kölyökkoromban, az általam preferált idősebb arcokban valahogy mindig is hajlamos voltam az apafigurát keresni, talán egy darabig ezért is tarháltam együtt egy ilyenforma Cöke nevű csövessel, aki ahogy öregedni kezdett, külsőre is kiköpött Kirk Windstein. Így nem is csodálkozom azon, hogy az All I Had (I Gave) című első mázsás szívdobbanás óta ez a fazon, lassan harminc éve kísér az utamon. Vannak bizonyos Crowbar albumok, amiket annyiszor hallgattam, hogy Kirk hangja már sokkal inkább bennem van, mint odafent a színpadon. Szóval természetesen vártam ezt a albumot, amiről mind a ketten már régóta tudtuk, hogy egyszer meg fogja írni az öreg.