Future bass, trap és synthpop, de én azt is simán rávágnám, hogy cold wave. A huszonegyedik század komor popzenéje a noir és sci-fi filmek sűrű hangulatával, nagyom modern hangzásvilággal. Sok zene van manapság, amikben a visszamenekülés a nyolcvanas évekhez abszolútelegáns, de a Fär két tagjával abban én is egyet tudok érteni, hogy ők már a jövő zenéje.

Chip King és Lee Buford, vagyis a legmenőbb doom / noise formáció július 9 - én Budapestre látogat, de ezt már nyilván mindenki vágja. The Body ügyben azonban nem ez az egyetlen friss hír, bár tagadhatatlan, hogy a legjobb. Viszont van itt egy újabb kollaborációs anyag, ami meg nem rossz. A duó elég kreatív, mondhatni folyamatosan jönnek ki új cuccaik, de ezt a két számot még 2013 - ban csinálták.

Nincs mese, én kínálok neked egy másik világot. Nincs mese, a valóság ellen kapsz egy sorszámot. - Szóval maradjunk annyiban, hogy nagyon régóta szerettem volna egy ilyen cikksorozatot. Részben azért, mert így talán Szikora Robi értem is imádkozik majd valahol. Leginkább viszont azért, mert gonosz lemezek tartanak fogva, amiket újra és újra elő kell vegyek, ezek a bestiák pedig örökös agitációra kényszerítenek. Beszélnem kell róluk, hirdetnem kell élvezetüket. Szóval arra gondoltam, hogy a bűnös favoritokból legyen háromszor hat és az is mindjárt kiderül, hogy hogyan hat az első hat. 

Nem vagyok Gaspar Noé rajongó. A Visszafordíthatatlan számomra például túlságosan sokkoló volt, kétszer kellett nekifutnom, mire végig bírtam nézni. Azt hiszem érettem, hogy miben újszerű, hogy mint  kés akart áthatolni az emberi érzelmeket ösztönösen védő rendszereken, de akkor sem lett a kedvencem. Ahogy Gaspar egyéb, egyébként hasonlóan provokatív alkotásai se. Szóval nem vártam ezt a filmet. Hiába a díjak, tegnapig azt sem tudtam, hogy létezik. Ma viszont mikor felkeltem, még dolgozott bennem és ez egyértelműen azt súgta, hogy írjak róla. 

Egy elég markáns és sajátságos szubkultúra talán legmeghatározóbb zenekara. Tizenöt intenzív év és közben tíz nagylemez, komoly emlékművet rakott össze a Test Department 1982 és 1997 között. Érdekes, vagy inkább csak beszédes, hogy éppen akkor hagyták abba, amikor sokan - köztük sok metál zenekar is - olyasmi zenével kísérleteztek és futottak be, amit igazából ők találtak ki. S bár az együttes tagjai kapcsolatban maradtak, más területeken alkottak is közösen, új kiadvány mégsem készült több, egészen mostanáig. Az új lemez előzménye talán pont az Assembly of Disturbance három napos eseménysorozat lehetett két évvel ezelőtt. 

Én mindig úgy gondoltam, hogy a Motörhead rockerek azért menőbbek a többi rockernél, mert nem állnak neki kardozni. Ennek a generációnak azonban Conan megbaszta az agyát, így hát a virginiai gyerekek sem kivételek, már a BAT új szöveges videójában is megvillannak az ősi fegyverek. Ezzel együtt ajánlanám Ryan Waste másik bandájának új számát minden speed zabáló metál mániákus kedves figyelmébe.

Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, de nagyjából egy hónap alatt hat olyan kedvenc fordul meg Budapesten, akiknek a koncertjeibe egyenként is sanszos beledögleni, nemhogy együtt és gyors egymásutánban. Mint például így, hogy a Sumac és a Thou egymáshoz elég közeli időpontjai közé beékelődik még egy Full of Hell és The Body közös show és akkor most gyere le Jóisten, ha vagy az égbe, mert ott mindennek vége.

Hihetetlen, hogy mennyi erő tud lenni egy ennyire egyszerű szövegben. Persze ehhez be kellett ágyazni ebbe a remek zenei környezetbe. A Windhand ékes doom, legendás, az Eternal Return pedig ismét egy hibátlan lemez, meg is kapta szinte mindenhol tavaly az elismeréseket. A First To Die című dalához viszont csak most készült videó, meglehetősen szép munkát végzett a rendező. Tetszetős játék a képekkel, ahogy ezt a hét percet három erős részre osztják fel a színek, más árnyalatok a szellemnek, a testnek és a vérnek. 

Be kell hozni a lemaradásokat és totál levágni a tavalyi évet. Mert ezekkel a görögökkel sem voltam képben, pedig milyen kurva jó lemezt csináltak. Trió felállásban a Dirty Wombs, ráadásul nem is egy kezdő banda, az Accursed To Overcome album vagy a negyedik ilyen szintű cuccuk. Ez októberben jelent meg tavaly, novemberben meg már az államokban turnéztak, gondolom az SPHC Records segítségével. 

Ha semmilyen szinten nincs jó irány, az irányzat akkor lesz egyre vadabb. Persze le lehet írni, hogy az új Észlelés elég állat és nagyon pöpec, de igazából csak a következménye és a keserűsége valaminek. Legalábbis ahogy hallom. A szart viszont ki kell adni és ha már kenni kell, akkor legalább ennyire kell jól kenni. Díszek nélkül, rohadt nyersen, konzekvensen. Vagy legalább is olyan durván, hogy az érzés átmenjen. Élőben és élesen.