Az elképesztően jól megírt Positive Energy című lemez után volt egy hosszabb csend, aztán két héttel ezelőtt meg új dal, ami kidobolta a folytatást. A címéből ítélve a második Diät lemez is valahogy ahhoz a koncepcióhoz kapcsolódik, amiből a bemutatkozó anyagnál is építkeztek. A Positive Disintegration szöveges ismertetőjében, mint inspirációt a berlini hétköznapokat és azok belső árnyékait emlegetik, ahogy magában a címben is erre utalnak. 

Télen voltam Berlinben épp nem olyan régen és ahogy hallgattam a lemezt, láttam kicsit a várost is. A kettősséget és a hideget, ahogy a monumentális méretek és formák között olyan kicsinek tűnik az a nagy élet is, ami egyébként tök ott van. Filmszerű, romantikus, szürke és szürreális óriás, az s-bahn ablakából monoton váltakozik hűvös kelet és nagy nyugat. Erős életképek, háttérben az erőmű kéményekkel, amik az Alexanderplatztól, mintha csak egy sarokkal lejjebb füstölnének. Ez a poszt-punk műremek tényleg pompásan visszaadja a hely hangulatát. Nem annyira átütő, mint a fent említett korábbi anyag, ez másabb és főleg poposabb, azt hiszem többször kell meghallgatni, hogy megérkezzen, de Disintegrate és az Only My Own még így is elsőre evett meg, vett meg.