Nem ismertem a nevüket, de ez nem jelent problémát. Úgy látom vannak közös barátaink és ebben az esetben ez három kellőképpen meggyőző sztorin keresztül jött most át. Nem tudom  van-e így ezzel más is, de egy korrekt powerviolence lemez esetében mindig úgy érzem, mintha minden másra köröket verne, pedig tudom, hogy nem így van. Csak mikor elkezdnek tolongani ezek a geci durva energiák, kisöpörnek mindent a picsába, ami előtte bennem nyomott hagyott. A Washington állambeli Savage pedig mindehhez egy rohadt jó hangzást fogott, minden tempóváltásnál meghaltam egy kicsit, de erről az ének is tehet. A három feldolgozás pedig  kurva nagyot ütött. Egy Bold és DYS klasszikus, zárásnak meg egy ordenáré paraszt Brotherhood. Nem mondom, szép kis bemutatkozás, megy a pacsi Seattle citybe!