Érdekes, hogy a hazai rocksajtó egyáltalán nem kajálja, pedig a Prodigy ajnározása napi szintű balkezes rutin mindenfelé, ahova nézek. Pedig az extrém külsőségek szokták szorozni a népszerűséget, manapság nézni a legnagyobb divat. Arcba tolni már fél siker, nagyon komoly dolgokat sokszor nem is kell…
Kopár fűcsomókra olvadó forró napkorong. Döglött húsra és szélfútta csontokra felfűzött szózuhatagok. A lélek sokféleségét tájképek tükrözik vissza, az író nem fukar az árnyalatokkal és nem akar hazudni. Ahol nincs víz, ott kiég minden. A pusztulás nem az irodalom kiváltsága, felejthető katarzis egy…
Nekem tetszik az egész Necro, Ill Bill sztorit Howie bàcsival meg minden. Ahogy meséltek egy interjúban az életükről - igazi elcseszett család elbaszott gyerekei - és az első közös bandájukról, ami egy death metal zenekar volt. Meg a felismerésről, hogy a kilencvenes évek elején úgy érezték, ehhez a…
Mostanában rengeteg filmet újranéztem a hetvenes évekből és azt hiszem ráeszméltem, hogy mi hiányzik napjainkban a moziból, de kurvára. A kegyetlenül jó jazz és ezen belül is a szaxofon leginkább, ami pont akkor mond el mindent, amikor egy utcán vesz a kamera és senki sem beszél. Készüljön az a film…
Volt az a fickó, aki liberális eszmék leple alatt koronás megváltóvá nőtte ki magát és zagyvalék elméletei mentén nagy faji háborúra készült egy kereszténynek hazudott szekta élén. Pontos diagnózisa talán lehetne nagyon kis növésű, de nagyon súlyos nárcisztikus személyiségzavar, ami két kérdést még…
Bár zeneileg azok másban utaznak, de tavaly is volt dán favoritom. A Halshug szintén egy koppenhágai bestia, de ők kidolgozatlan, ösztönállat zenét nyomnak. Igaz a TELOS is ösztönöket korbácsol, ellenben komoly struktúrával bír, kegyetlenül ki van tervelve a gyilok. Vagyis egészen pontosan ki volt,…