Mostanában rengeteg filmet újranéztem a hetvenes évekből és azt hiszem ráeszméltem, hogy mi hiányzik napjainkban a moziból, de kurvára. A kegyetlenül jó jazz és ezen belül is a szaxofon leginkább, ami pont akkor mond el mindent, amikor egy utcán vesz a kamera és senki sem beszél. Készüljön az a film bármilyen stílusban, ami felcsendül benne zene, abszolút meg fogja határozni a hangulatát. Ehhez képest viszont van olyan is, amikor csak zene van, filmszerű képeket is fest, de azok sosem kerülnek fel a vászonra. A Chaos Echoes pedig ettől nagy mágus. A Tone Of Thing To Come című lemezzel ismertem meg őket és már az az alkotás is vegytiszta művészet volt. A francia death metál színtér legsötétebb sarkában. 

A francia black / death színtértől ez a hozzáállás egyébként nem szokatlan, de talán ezzel nem mondok semmi újat. A kortárs bandák szinte kivétel nélkül hoznak valami nagyon egyedi, kísérletező hangzásvilágot, ami túlzások nélkül emeli az extrém zenét a legmegkapóbb művészetek szintjéig. A Chaos Echoes fent már említett albuma pedig vastag bizonyíték erre. Hogy a jazz, az ambient és a noir jól komponálható elemei lehetnek egy death / doom lemeznek. Talán régi olasz horrorfilmekbe illene, de egy Hitchcock krimiben is el tudnám képzelni. Azokat a mágikus lemezeket is, amiket folyamatosan írnak az elmúlt években és amik közül idén jelent meg a hatodik. 

Mouvement címmel, most erősebb black metál hatásokkal, miközben olyan hangszerek is használnak, mint a harmónium, a cimbalom vagy a zongora. Szóval nem is osztom tovább, szerintem adja magát, hogy exkluzív underground kiadványokról van szó. A kedvencem pedig ezek közül nem is a februárban megjelent nagylemez. Ugyanis kicsivel utána kijött még egy kislemez és azt látom, hogy idén szeparált a zenekar. A Mouvement hat szerzeménye gyorsabb, egységesen agresszív metál tételek, míg a Sustain kislemezen összesűrűsödtek a drone / ambient ötletek. Ezekbe a lassú tizenkét percesekbe lettem szerelmes, pontosan a szaxofon miatt, ami pokolra szállást játszik feketében és fehérben. Állva tapsoltam, annyira fasza az egész.