Mikor Dwin Hellion elnyom egy Ozzy klasszikus, azon mindig rajta leszek. Egészen az idők végezetéig, erre akár meg is esküszöm. Inkább így tisztelegjen egy mester a legnagyobb mester előtt, minthogy leharapja mondjuk egy denevér fejét. Az Integrity egy nagyon penge tavalyi nagylemez…

Hajlamos vagyok néha belehajolni másokkal abba az apátiába, hogy régen mennyi izgalmas banda volt, míg ma már ez nem igazán van így. Ami egy épületes baromság, hiszen a kilencvenes évek elején én például leginkább abból tudtam táplálkozni, amit a Headbanger's Ball az ölembe dobott mikor leültem a…

Nem akarom lerágni újra azokat a csontokat, amiket mások lerágnak. Szóval nem fogok túl sokat olyan bandákról írni, akikről már amúgy is túl sokat olvastál. Meg azt sem szeretném érezni, amit éreztem úgy huszonöt évvel ezelőtt. Bírtam a korai Cypress Hill albumokat, de már hosszú évek óta nincsenek…

Tavaly a portlandi R.I.P. volt az a hanyatló rock and roll klasszikus, amire reggel a budiban letoltam a gatyámat. Ugyanis azok a csávók a hetvenes évek ezerszer elhasznált témáiból olyan lemezt kukáztak össze, hogy ébredéskor, mikor bedugtam a fülest, egyből beszartam. Most pedig úgy fest, hasonló…

Az nem baj, ha kicsit olyan a pecó, mint egy klubfolyosó, úgysem tudok mindig koncerteken pörögni. Mert amúgy az van, hogy mikor elunom magam, simán nekiállok itthon dekorálni. Például faszán odapattintok egy Dead In The Dirt szöveget az előszobaszekrényre, mint épp pár héttel…

Én bírom azokat az arcokat, akik az élet egy másik rétegében élnek, saját filmet néznek és abban teljesen el vannak szállva. Scott Kelly nekem például abszolút ilyen forma. Persze nem csak ő. Sok ilyen ember van. A párhuzam ez esetben viszont adja magát, hiszen nem véletlen az sem, hogy az Ufomammut…

Három éve a Visszatérő szerintem többek között azért is kaszált az Oscar gálán, mert nem lehetett eltölteni azt a két és fél órát a főhős szenvedéseivel úgy, hogy közben ne köteleződj el mellette teljesen. Amikor pedig kialakul egy kötelék, ott már képtelenség máshogy szavazni. A történet pedig…

Pár hete a Bloodshed fesztiválon nagyjából nyolc banda tudott szétcsapni a negyvenből. Az egyik a Whorsenation volt. Idén körülbelül öt grindcore lemez tolta fel a pulzusszámot odáig, ahol már befelé hajolnak az ujjpercek. A Warfuck harmadik lemeze ezek között ott feszít simán. A két francia banda…

A kilencvenes évek elején volt pár eredeti ötlet, ahol gitárzenére pakoltak rap szövegeket. Új dolog volt, szanaszét rajongtuk, szó se róla. Aztán persze ebből is lettek sablonok, meg egy szakajtónyi kotta szar cuccos is. Olyan érdemleges analógiára, ahol noise rock alapokkal folyt volna hasonló…

Ne hidd el amit látsz! Magyarország sokkal jobb hely, mint Amerika. Ott ebből a keleti oldal és nyugati oldal dologból komoly balhé lett, míg itthon ez továbbra is a nemes szövetség két igen fontos alapja. Liberal Youth és Tango Underground, csak hogy mindenki vágja a témát. Ha pedig a Tango útra…