Hajlamos vagyok néha belehajolni másokkal abba az apátiába, hogy régen mennyi izgalmas banda volt, míg ma már ez nem igazán van így. Ami egy épületes baromság, hiszen a kilencvenes évek elején én például leginkább abból tudtam táplálkozni, amit a Headbanger's Ball az ölembe dobott mikor leültem a tévé elé a kicsi kis seggemre. Az idő távlatából viszont úgy tűnik, hogy jó dolgokat kaptam persze így is, viszont később azért lejött, hogy akkor is voltak helyi, vagy kisebb szinteken mozgó bandák, akik a nagyoknál körülbelül ötszázszor jobbat ütöttek, csak azoknak kurva nehéz volt utána menni. Ehhez képest ma meg itt a háló, követek tíz - tizenöt kiadót és havi szinten peregnek az arcba, az olyan mokány cuccosok, mint például ez a friss Endless Swarm anyag. Nem hiszem, hogy húsz évvel ezelőtt ilyen könnyen eljutott volna hozzám, mondjuk egy ezen a szinten nyomuló skót banda, mert tudom, hogy abszolút nem így volt. 

Bár a két klikk és csatt nekem még nem elég ahhoz, hogy egy banda egyből a favoritjaim közé lopja magát. Szerintem egy hardcore zenekart élőben is látni kell ahhoz, hogy eldőljön mi dolgunk van egymással. Napjaink nagy mozgásának köszönhetően viszont ez is megvolt, mert nagyjából két  évvel ezelőtt volt szerencsém látni egy Endless Swarm szettet, azt hiszem a Weekend Nachos utolsó pesti koncertje előtt és a találkozásunkban azt kell mondjam benne volt az a súly, amit egy ilyen dologból ki lehet venni. Ordenáré odabaszás volt az a kemény húsz perc. Amit követően be is szereztem tőlük egy kazettát és hetest, Human Error csereszközök nélkül, én persze rendesen készpénzért. A skót négyest meg azóta is csekkolgatom, akik épp az elmúlt hetekben nyomtak le Japánban egy kisebb turnét, szimpatikus posztokkal megszórva erről a rajongói felületet. 

A legegyenesebb düh otthonából, egy powerviolence / hardcore lemezről nehéz lenne tágabb beszámolót írni. Túl sok árnyalat nincs, egyértelmű dolgok vannak. Viszont, hogy írjak valamit az új lemezről is, nos rövid leszek. Sok kislemez után ez az első nagyobb és amúgy meg kegyetlen. Tizenkilenc szám, nagyjából húsz percben szanaszét szakítva a témák súlyát. Ha pedig összekapcsolom a fejemben, hogy hogyan szólalhatnak meg a Imprisoned in Skin tételei élőben, egyből futkos a hátamon hideg. Úgyhogy inkább nem azt írom le, hogy milyen, hanem azt, hogy mihez ajánlom. Biciklizéshez biztos. Meg gondolkodáshoz abszolút. Hogy vajon egy eldobott szaros pelenkáról megosztott kép kellően erős forradalmi cselekedet-e, vagy még esetleg van valami más is. A zenekar ingyen adja magát az ilyesmihez, itt lejjebb akár simán le is töltheted, amit csináltak. Szóval most te jössz! Támogathatod is őket, a bandcamp remek lehetőséget ad, hogy azt annyiban tedd, ahogy gondolod, vagy támogathatsz valami mást, ami neked fontos és értéket képvisel.