A kilencvenes évek elején volt pár eredeti ötlet, ahol gitárzenére pakoltak rap szövegeket. Új dolog volt, szanaszét rajongtuk, szó se róla. Aztán persze ebből is lettek sablonok, meg egy szakajtónyi kotta szar cuccos is. Olyan érdemleges analógiára, ahol noise rock alapokkal folyt volna hasonló kísérletezés, nem is nagyon emlékszem. Ha csak a Helmet és a House of Pain közös száma nem számít annak, mert ha igen, az mondjuk kurvára etalon. Sosem hallottam még olyat, komáltam is nagyon. Ezért csattant most nagyot ez a Pervert féle meglepetéspofon. Ezek a kaliforniai csókák az első kislemezükön valamit nagyon odaraktak. 

Ahol két - három, alapvetően egymástól messze elhelyezkedő zeneiséget forrasztasz, ott mindig nagyon vékony a jég. Ez a hét tételt tartalmazó cuccos viszont nálam abszolút megugrotta a lécet. Penge a két MC, masszívak az alapok, miközben a noise gitárok aljasban kapják szét több helyen az egészet. Nem mesterkélt a sötétség és abba a hibába sem estek bele, hogy egy jó ötletből építettek hét hasonló számot, megoldásaiban és hangulatában is változatos az anyag. Érezhető a nyers dolgok mellett, hogy a finom részletek is fontos. Leheletnyi jazz, átvezetésnek ambient, alapállásban a Pervert mégis punk. Számomra pedig a meggyőződés, hogy egy jó bandcamp szörf mindig az a sport lesz, amibe bele fogok menni vállal.