Tavaly a portlandi R.I.P. volt az a hanyatló rock and roll klasszikus, amire reggel a budiban letoltam a gatyámat. Ugyanis azok a csávók a hetvenes évek ezerszer elhasznált témáiból olyan lemezt kukáztak össze, hogy ébredéskor, mikor bedugtam a fülest, egyből beszartam. Most pedig úgy fest, hasonló villanások mindig is lesznek. Mert tegnap, ahogy lapozgattam, belenyúltam az Oozing Wounds nevű banda egyik megosztásába és csatt, már horzsolt is az egyik Acid Cannibals kislemez. 

Amit a R.I.P. esetében négy furmányos forma tett oda, de nagyon nem komolyan, ahhoz skót földön úgy tűnik két hülye is elég. Sokat macskázni úgy sem kell a hangzással, érzésből jön az egész, főleg, ha sör is van bőven. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre punkos felfogásban leszarós rock and roll hangzás és hozzá némi temető skateboard, abszolút üdvös hozzáállás. Egy Zeke koncertre várakozva és Halloween éjszakájának küszöbén az Acid Cannibals is faszán érzésbe tett. Az év elején megjelent négy számos EP mellett pedig találtam még egy idei cuccot tőlük. Ami egyenlőre még megjelenés előtt van, de egy szám már onnan is publikus. Ezeket pakoltam szépen le ide...