A nyolcvanas évek poszt-punk áramlatainak minden íze elvegyült a zenéjükben, némi keményvonalas EBM is megvillan, főleg a korai cuccaikban. Amik napjaink dark wave reneszánszát kicsit megelőzve, 2012-től kezdtek el megjelenni és azóta három nagy, illetve három kislemez, ami jelentős. Köztük a Their…
Amennyiben az volt a célom ezzel a bloggal - és igen - hogy szép számban telepedjenek meg itt rétegbandáktól érdekes lemezek, akkor megint van itt egy, amivel ismét hazaértem. Ha azt írom, hogy B52's, Crass és Devo egyszerre, az elég jól hangzik nem? Mert szerintem pontosan ennyire dilis, trükkös és…
A Screaming Trees, a Down és az Acid Bath nem csak, mint a kilencvenes évek nagy és legendás zenekarai fontosak számomra. A három megemlített banda egy-egy tagja ugyanis fontos szerepet játszott abban, hogy közelebb hozza hozzám a folk hatásoktól gazdag előadók fontosságát. Mark Lanegan, vagy a négy…
Ha black, akkor mostanában csak a Cultes Des Ghoules, de az más. Meg a másik késes, vagyis a Young and in the Way, de mondjuk az mindig. Aztán a kortárs amcsi bandák szépen sorban, mint Anagnorisis, Ash Borer, Ultha és Woe. Tavalyelőtt a Woe húzta be a Hope Attrition lemezt, az is elég komoly falat…
Pár napja írtam le hasonló megállapítást a Spirit Adrift zenekar kapcsán, de most ugyanez az érzésem. Hogy vannak ezek az arcok, akik a saját zenekaraik mellett csinálnak egy hobbiprojektet, hogy kicsit kimozduljanak a komfortzónájukból és végül ők adják be azt a nehézsúlyú bajnokpofont, amit a nagy…