Ha black, akkor mostanában csak a Cultes Des Ghoules, de az más. Meg a másik késes, vagyis a Young and in the Way, de mondjuk az mindig. Aztán a kortárs amcsi bandák szépen sorban, mint Anagnorisis, Ash Borer, Ultha és Woe. Tavalyelőtt a Woe húzta be a Hope Attrition lemezt, az is elég komoly falat volt. Pár hónapja pedig az Ultha remekelt egy elég érdekes, de leginkább szép nagylemezzel. Nagy kár, hogy két éve a közös turnéjukon nem jöttek el Pestre, mikor felröppent a hír, hogy lehet belőle valami, elég nagy dobásnak tűnt a dolog. Mondjuk akkor főleg a Woe miatt. Akik most megint jelentkeztek, ezúttal egy kislemezzel. 

Amin egy kilenc perces saját tétel, A Violent Dread című új szám hallható és egy hasonlóan hosszú feldolgozás, akiket ezúttal megtiszteltek az a svéd Dawn. Egy szintén perfekcionista black metál banda, akik a Woe zenéjére nagy hatással voltak. A vonal valóban tagadhatatlanul hasonló, tökéletességre törekvő, éles, precíz és szigorúan tradicionális, de némi death metál hatással árnyalva a képet. Ahogy az említett A Violent Dread zárótémája is klasszikus death / doom, a himnikus és melankolikus ledaráló kitörés legvégén. Amit a Slaughtersun nyitónótájának újraértelmezése követ, amit meghallgattam és azonnal elő is vettem azt a lemezt. Valóban tökéletes.