Az egykori hotel pincéjében, az ott tárolt régi arany és vörös bársonyszékek szomszédjában hallottam először a triót zenélni. Amit nem azért említek meg, hogy leírhassam, hogy én is dunaújvárosi vagyok - bár ez is fontos - hanem, mert egyszer volt szerencsém a zenekar próbahelyén belenézni abba az improvizációs folyamatba, amit a most megjelent mecoptera lemez mögé is simán oda tudtam képzelni. Mert ahogy hallom ez a nagy terjedelmű szerzemény sem íródhatott másképp csak úgy, hogy a három hangszeren játszani kezdtek és élőben reagáltak, próbáltak harmonizálni egymás ötleteivel. Aztán ahogyan az sikerült, csak fixálni kellett a folyamatot és végül ötvenöt percnél elcsípni, elengedni a végét. 

A egészet pedig nagyon szépen felépítették, én legalábbis így éreztem. Főleg azzal, ahogy elsősorban maguknak, de közben nekem is adtak időt megérkezni. S bár a lassan csepegtetett, görgetett légies nyitótéma, ahogy bontják kifele, az kétségtelenül klasszikus stoner hangnemben érkezik - Al Cisneros az Isten - de a türelem, ami magát az áramlást uralja, az már sokkal inkább jazz. Legalábbis a felfogás tekintetében. Minden következő lépés, hang és rezdülés megvárja a helyét és mikor az megvan csak ott lép színre, ennek a lemeznek tulajdonképpen ez lehet erőssége. 

Ahogy a mozgás belehullámzik az újra és újra megszülető űrbe, ahol már hiányozni kezd, hogy megint törjön ki valami, szóval a várakozás feszültsége a nyugalommal elkeverve forog szépen körbe-körbe. A változás lassú, de állandó, mint az életben is. Az út felénél beköszöntő látszólagos békeidő után pedig megérkeznek ismét a szenvedélyesebb érzések is. Harmincpercnyi közösen eltöltött idő már elég ahhoz, hogy felépüljön az a kapcsolat, ahonnan már együtt lehet továbbcipelni a súlyokat, az utolsó harmadban tehát meg is kapjuk azokat. Ezen a zeneileg mégis inkább négy fontosabb részre osztható, de remekül egybefolyatott albumon, mely a Band In The Pit harmadik nagyobb lélegzetű alkotása, ha jól számolok. Amin az ének újfent nem hiányzott. Szerintem is csak elvenne a fókuszból és a szó egyébként is másodlagos, ha zenével szeretnél megmutatni valamit.