Pár napja írtam le hasonló megállapítást a Spirit Adrift zenekar kapcsán, de most ugyanez az érzésem. Hogy vannak ezek az arcok, akik a saját zenekaraik mellett csinálnak egy hobbiprojektet, hogy kicsit kimozduljanak a komfortzónájukból és végül ők adják be azt a nehézsúlyú bajnokpofont, amit a nagy metálzenekarok elapróznak és eltaktikáznak. Biztos lenne, aki vitatkozna velem, de én ezt a Hate Force lemezt most jobban élveztem, mint a Misery Index szintén friss albumát. 

Persze nem biztos, hogy így kell mérlegre tenni dolgokat, de a death / grind vonal erős párhuzam, meg most mind a kettőt párhuzamosan hallgattam és ez jött. Bár a Hate Force lemez már egy hónappal ezelőtt kint volt, de olyan sok új cucc van, hogy velük csak most értem utol magam. Andy Nelson a Weekend Nachos basszusgitárosa pár éve már nyomja egy Like Rats nevű death metál bandában Todd Nief gitárossal és igazából a Hate Force első lemezének számaiért is ők ketten felelősek. 

Amit most a Harm's Way frontember James Pligge fejel meg és meg kell hagyni, hogy a hardcore turmixterminátornak ebben a műfajban is elég jó a hangja, nagyon frankón adja. Darabosabb cuccra számítottam - talán pont miatta - de ez inkább klasszikus lett. Mortician, Immolation, Gatecreeper és Dead Congregation. Utolsó kettő pont a frontemberek stílusa miatt, meg a fogós, gyors, tök egyszerű, de kíméletlen témák végett. Sűrű alapok ezek, amikhez nem is kell hozzátenni, csak azt a kicsit pluszt, azt fojtogató hangulatot, azt slussz. A Hate Force lemez is jó sűrű cucc..