Komálom mikor a régi interjúkból kiderül, hogy akkoriban mindenki hallgatott mindenkit. A nyolcvanas évek legelején a punk zenében volt egy kurva nagy robbanás, azt úgy szétrepült a sok szilánk, hogy az faszán tele is vágta azt a televágott évtizedet. Rohadt sok név és a feltárásnak még nincs is…

Már annyiszor leírtam, hogy Claypool papát a zenében hova sorolom, hogy magamat is unom, szóval tovább nem is taglalom. Viszont itt van ez a Lennon gyerek, akit talán meg sem ismertem volna, ha a Primus emberkével össze nem szűri a levet, pedig nagyon úgy tűnik, hogy őt is tudni illik és kurvára nem…

Volt Grandpierre Attilának egy remek írása anno, ahol az extrém zenék szimbólumkészletét a régi világ megmentéseként emlegeti. Koponyák, hegyek, halál, tűz, maszkok, egek és poklok. Az imádatunk és félelmeink totemei. Stephen O'Malley és Greg Anderson mítoszteremtő zenei kísérletével kapcsolatban…

Ebben a punkban geci az a jó, hogy geci jó! Az üvegszilánkot szóró sakálkutyaének, majdnem beléd is vágja az egészet, de zeneileg is elég nyakatekert és otrombán kreatív lett. Gyors tempóban töri a tanácstalanság tudathúrjaiba beleakadt dühös nyilakat ez a kínosan rángatózó, technikás, fifikás izé…

Abból is könnyen kiderül, hogy az idő milyen gyorsan elfolyik, hogy mint egy teljesen új bandára, úgy gondolok a Lanternl néven együtt zenélő négyesre. Pedig ahogy nézem már két éve is van annak, hogy kijött az első ep, amit szintén nem fogtak rövidre. Azóta több koncertjükről is lemaradtam,…

Megnéztem egy Bruce Lee filmet és másnap beiratkoztam karatézni. Aztán egy hét múlva mikor Winnetou ment a tévében váltottam, lett pár tyúk és galambtollam, aztán mentem nyomokat olvasni a garázssor mögé. Ilyen ez a gyermeki lelkesedés. Mint tegnap reggel is, amikor az új Shit Coffins motyó durván…

Ennek a zenének pontosan ez a szerepe, hogy durván ütni kezdje az érzékelés kapuit! Átmenjen a falakon, az elszigetelt tudaton, kitépjen a gomolygó semmiből és úgy állítson szembe a tehetetlen valósággal, mintha te lennél a legélesebb kés és gecire lenne még esélyed. Átvágni a csomókat és kiszúrni…

Ezt az oldalt igazából azzal a sunyi szándékkal hoztam létre, hogy a haverjaim zenéit úgy nyalhassam körbe, hogy közben még véletlenül se kelljen egymás szemébe nézünk. Én nem ítélek el semmit, de egy olyan érzékeny pillanatból, ahol a csörömpölést, mint személyes küldetést magasztalom tudjuk, hogy…

Tudom nem mindenki szereti ezt a felturbózott modern hangzàst, de a Friendship engem élőben is abszolút meggyőzött. A brutàlisan lassú részekkel együtt is, bár amit a fiatal japán brigád nyomat, az alapból könyörtelen powerviolence. A Hatred lemez utàn nagyjából egy évvel, tavaly sikerült őket…

Kétségtelen, hogy a jó techno akkor jó, amikor úgy rendesen bele kell állni, mert a tér összes rétegét szép lassan elkezdi feltörni. Egyre alattomosabb és erősebb hullámokban kúszik a gerincoszlop mentén a központ felé, ahol a szintetikus impulzusok végül átkapcsolnak valamit és az irányítást…