Tudom nem mindenki szereti ezt a felturbózott modern hangzàst, de a Friendship engem élőben is abszolút meggyőzött. A brutàlisan lassú részekkel együtt is, bár amit a fiatal japán brigád nyomat, az alapból könyörtelen powerviolence. A Hatred lemez utàn nagyjából egy évvel, tavaly sikerült őket megnéznem a Bloodshed fesztivàlon és azt kell mondanom, hogy nem nagyon hagytak kérdéseket. Az énekes gyerek az első szàmnàl ugrott egy fejest, egy pillanatban később meg màr a szìnpadtól hat méterre mozgatta az arcokat kifele a sarokból, miközben a gyors és a lassú is geci nagyot szólt. Iszonyat intenzív fél óra volt.   

Nem is értem, hogy kerülhette el a figyelmemet a februàrban megjelent új Undercurrent című lemez. Igaz ők is a japàn Daymare kiadóhoz szerződtek, akik nem hasznàlnak sem youtube, sem bandcamp felületet, úgy fest nem hisznek a szokásos népszerűsítésben sem, ìgy a friss cucc sincs még fent sehol. Szóval csak egyetlen promo track, amit lejjebb betudtam pattintani és abból megàllapìtani, hogy nem sokat vàltoztattak az irànyon, ami pontosan azért jó, mert nem rossz. Robosztus hangzás, gyilkos düh és azok a sűrű energiák, amik kiszőkítették Songuku haját. Is! Én meggondolom, hogy megrendelem, igazából a legigényesebb merch volt az övék sok más banda mellett. A lemezek és a pólók is nagyon szépek, látszott, hogy igyekeznek hozzátenni azt a pluszt, amitől egy tárgy ennyire izgalmas lehet. Totális japán precizítás és maximalizmus minden fronton.