Ennek a zenének pontosan ez a szerepe, hogy durván ütni kezdje az érzékelés kapuit! Átmenjen a falakon, az elszigetelt tudaton, kitépjen a gomolygó semmiből és úgy állítson szembe a tehetetlen valósággal, mintha te lennél a legélesebb kés és gecire lenne még esélyed. Átvágni a csomókat és kiszúrni azt a kibaszott lufit, ami kurvára üres, de elhitették veled, hogy ami mögötte van nagy és félelmetes, pedig csak nem látod tőle a többieket és ezért hiszed, hogy magad vagy rohadtul egyedül. Aztán jön a Shit Coffins és tényleg megcsinálja veled, hogy kilök, kiüvölt a szokásos mederből, mert igazi veterán hardcore bomba.

Bumm baszki, bele az arcba! Tudtam, hogy nem okoz majd csalódást, már hetek óta szemeztem az érkező Termination lemezzel és ma reggel ki is ütötte a pulzusszámlálót egymásután háromszor is. Ez a tizenhét perc, amiben azt hiszem minden benne van, amit te és én is szeretünk a hardcore / punkban. Úgy gyors, mint a Systematic Death és tapos, mint a Breakdown. Aztán egy kegyetlen d-beat, de végül nem az számít, mert csak az erő és az állat, ami árad az egészből. Talk is Poison, No Statik és Mass Arrest tagoktól. Valószínűleg az év legjobb lemezéről! Meg az Iron Lung Records támogatásával, ami a fizikai formátumot illeti. Imádtam a végén azt a masszív crusty beborulást is, de tényleg nincs több szó, itt minden kiderül...