Ez a lemez is júliusban jelent meg, de még tartoztam magamnak és a macskának azzal, hogy írjak róla, ha már olyan komolyan rácsúsztam, mint két éve nyáron a téli fagyira. Én a szaxofon szerelmese, akit a lehető legjobb forrás, vagyis az Opium Hum blog bevezetett a jazzfúziós rockzenék kiszínesedett…

Városok csak azért léteznek, mert a gyáraknak kellenek az emberek. Minden irányba utakat építettek, de ezek az utak valójában nem vezetnek sehová. Olyan helyen kell élni, ahol nincsenek fák, csak mindenhol hegyek, amik körülbástyázzák a rideg betonrengeteget. Fémiparba feszült, olvadt, hűvös lelkek,…

Tegnap raktam ki ide a listát, hogy mely nagylemezek voltak a tizenkilences kedvencek, de ezzel még egyáltalán nem teljes a történet. Ugyanis nagyon sok favorit kislemezzel jelentkezett, főleg az újonnan megismert hardcore / punk zenekarok. Még egy listát egészen biztos, hogy nem csinálok, de ha…

Megint egy év és annak favorit lemezei, tízből idén is esélytelen volt kijönni, mert annyi itt a penge anyag. Decemberben még semmilyen inditatást nem éreztem, de azt hiszem jól tettem, hogy nem kapkodtam, mert ezek közül páran csak az utolsó hetekben kapták el a nyakam, de akkor viszont egyből…

Írhatnám, hogy semmi extra, de akkor egy szuper banda nemrég kirakott cucca kurva rosszul lenne becsomagolva. A két hete megosztott Windhand anyagokon többnyire olyan számok szerepelnek, amiknek a lemezverziói már mind ismertek, szóval ezek demo és az alternatív felvételek. Imádom ezt a virginiai…

Lassan hervadni el, mint egy virág, amelyen titkos féreg foga rág. Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, mely elhagyott, üres szobában áll. Azért valljuk be, Petőfinek már száznyolcvan évvel ezelőtt is volt pár olyasmi víziója, mintha látta volna a jövőt az extrém zenében. Nagyanyám meg mindig valami…

Ártatlanságunk leokádva. Vörös csillagokon felhizlalt letargikus transzparens. Pénzjézusok, banknegyedtemplomok. A krumpliszavazók és zombi migráció.  A sötét lyukból előkúszó ellenség egész pontosan a szembe szomszéd. Húsevő munkásőrök, ragadozó házmesterek. Plakátfejű főbeteg. Hidegen remegő…

Pénteken jött ki az új Touch és azóta minden érdemes fórumon körbeszaladt, de én ahelyett, hogy ìrtam volna róla, inkàbb megnéztem őket szombaton élőben. Egy nagyon szìnes hazai mezőnyben, ahonnan még akkor is kilógnak, ha nincs és az idei Gyàszon sem volt két egyforma hardcore banda. A Touch ma már…

Még két hete sincs, hogy ITT írtam az új Scorn albumról, ami nem más, mint Mick Harris legfrissebb agyszüleménye. Ott jutott eszembe, hogy Justin K. Broadrick is benne van egy projektben, aminek szintén pár hete jelent meg új lemeze, szóval arra is rámentem. Mick és Justin a kezdetekben Napalm Death…

Engem soha nem érdekelt a kommersz klubzene, de ha csak egy harminc fokkal hidegebb és ízre kicsit fémesebb, arra lehet, hogy rámozdulok. A dunai vasgyár mellől hozom az alapot, hosszú éveken át hallottam kattogni a monstrumot, szóval élem az ipari ütemet. Meg a kilencvenes éveket és a sav marta…