Megint egy év és annak favorit lemezei, tízből idén is esélytelen volt kijönni, mert annyi itt a penge anyag. Decemberben még semmilyen inditatást nem éreztem, de azt hiszem jól tettem, hogy nem kapkodtam, mert ezek közül páran csak az utolsó hetekben kapták el a nyakam, de akkor viszont egyből elkapták. Ahogy megyek előre egyre eklektikusabbak ezek az év végi listák és megcsinálni mindig jó visszacsatolás, mert valahogy tükröződik belőlük, hogy az adott időben mennyire voltam nyitott. Azt hiszem idén is elég jó voltam magamhoz, lejjebb talán majd látszani is fog, hogy mindig érdemes még tovább keresni, mert elképesztő számú geci jó cuccos van szanaszét. Akik követitek ezt a blogot, sok minden nem fog itt meglepni, de ha ez a lista csak egyet is hozzátud a tiétekhez adni, máris nagy okosság volt összehozni. Azt meg gondolom mondanom sem kell, hogy még mennyi minden lemaradt, ami tizenkilencben is szétvitt.  

20. Band In The Pit - mecoptera 

Rejtve van, mert felkavaró. Ha az év végén megjelent másik két számot is hozzáteszem, tetemes súlyú és erejű zene, ami a leginkább progresszív, mert itt minden a fejlődésről szól. Tudásban és érzésben is. 

19. Testrablók - Testrablók

Azt a hangulatot hozza, amihez leginkább kapcsolódni tudtam az undergroundban, mikor gyerek voltam. Ezek az én dalszövegeim is, mert sosem éreztem mást és csak visszakapom. Elegáns magány, két basszusgitár és szilánkok egy nő hangjában. 

18. Stages In Faith - Delside 

Idén még inkább, mint korábban, rengeteg lemezt szedtem elő a nyolcvanas évekből és éltem ezt a dallamosabb punk hardcore vonalat. A keményvonalas brit bandák eme felállása pedig pontosan erre hajaz. Nagyon klasszul megírt dalokban együtt nosztalgiáztunk. 

17. Shit And Shine - Doing Drugs, Selling Drugs 

Nemrég megnéztem egy dokumentumfilmet - Into The Abyss - benne az államok elhagyatott és legrohadékabb valósága. Ez jelenik meg a lemezen is valami groteszk humorral, de nem hiszem, hogy tudsz majd nevetni, ha ez a kísérletező Melvins fattyú majd elkezd felzabálni. A monoton poklok addiktív potenciálja végzetes! . 

16. Pinkish Black - Concept Unification

Meghajolok mikor van egy koncepció, amiből a két alkotó kihozza a maximumot. Ha Pink Floyd és Black Sabbath hódolat, kurvára nem elcsépelt, inkább csak elektronikus és melankolikus megközelítésből, akkor ez a te lemezed. Igazán bús férfizene. 

15. Extreminating Angel - Times Of Reason Cast Aside

Mert ráerősített, hogy hardcore ezen kasztjában ma is mennyi potenciál van. Nem mostanában volt itthon hasonló lemez, amin ennyire erősnek éreztem a kilencvenes éveket. Alig két hete, hogy a srácok élőben is letépték ezekkel a számokkal a fejemet. Láttam, hogy az övék is szétszakad. 

14. Takafumi Matsubara - Strange, Beautiful And Fast 

A fazonnak pár éve volt egy agyi infarktusa, minek következtében a keze részben lebénult. Aztán most meg ott tartunk, hogy csinált egy lemezt, aminek a címében talán minden benne van. Igazi grindcore megatron! Baszottul robosztus, technikás szörnyeteg! 

13. clipping. - There Existed An Addiction To Blood

Mindig is volt valami okosság a fű alatt, akár a klasszikus, akár az absztraktabb vonalon. A clipping. egyébként pont az utóbbiban mozog. Annyira sok rétegből építkeznek, hogy azt, hogy noise csak azért írom le, mert nekik is ez volt az alap, amikor tíz évvel ezelőtt elindultak. Van, hogy két hangból kirakják az ütemet, máskor meg nagyon durván megpörgetnek és horrorsztoriba terelnek az effektek, ahol a billentyűké  a főszerep. Totál ínyenc, totál okos cucc. 

12. Game - No One Wins

Arms Race, Fucked Up, Career Suicide és Violent Reaction tagok egyik bandája. Jönnek a Sacrilege, a Death Side és a Celtic Frost után. Bődületes crossover! Minden idők legerősebb extrém zenei receptje. 

11. Blood Incantation - Hidden History Of The Human Race

Szeretem amikor a mondanivaló harmóniában van a zenével és szerintem ez most is abszolút megvalósult. A múltból a jövőbe tartunk és ehhez alap a klasszikus death / doom suli, de megpakolva egy csomó futurisztikus, elmés témával is, viszont a lényeg még így is kegyetlenül nyers maradt.

10. Zonal - Wrecked 

A második Zonal albumon sincs más, csak basszuszúzás, ötvözött sötétség, meg dinamikusan lefelé nyúzó dub és techno ütemspirál. Igazán beteg trip-hop ragadozó, ami a korábbinál is mogorvább, ridegebb hangzást kapott. Az Ice és a Techno Animal lemezek után, Justin Broadrick és Kevin Martin garanciával. Moor Mother is nyomja hat számban. 

9. Havária - Rontás

A Rontás többnyire észak felől közelít a nyakadhoz, de leginkább olyan ízeket hoz, amikre simán rávágod, hogy Hellhammer crust, mert pont úgy gázol bele a gyászba. Érzésben meg szerintem tökre az van újra elkapva, mint ami a nyolcvanas évek legelején. A szövegek is durván rágnak. 

8. Shit Coffins - Termination

A háború csak a kezdet! Így kellene nekiállni minden hardcore-punk lemeznek. Azért még ma is vannak, akik úgy definiálják ezt a műfajt, hogy a pulzusod végig kétszáz legyen. Máshogy egyébként nincs is értelme. 

7. Ulver - Drone Activity

Az új Tool lemez itt többek között azért sem szerepel, hogy ennek a lemeznek előkelő helye legyen. Az Érzékelés Kapui című könyv után nevezte el Jim Morrison a zenekarát, de egy másik tudatállapotba az Ulver is bármikor átránt. Ez a megnyitott dimenzió, pedig megint nem az a dimenzió. Soha sem építkeznek az előző albumokból, szóval ez megint egy újabb forradalom. Micsoda gitárokat adtak az elszabadult elektronikához. 

6. Touch - The Darkness Reflects

Szerintem nem preferálni, nem illik a hazai színteret, de ahol ilyen lemezek születnek, ott ez azért nem is nehéz. A Fury és a Tap and Die is esélyes volt, de az év végére a Touch új cucca annyira feldobott, hogy nem maradtak kérdések. 

5. The Claypool Lennon Delirium - South of Reality 

Olvastam erről a lemezről egy becsmérlő kritikát és azt gondoltam, aki írta, talán majd húsz év múlva megérti, hogy ez a két faszi mennyivel előttünk jár. Pedig csak a múltban és főleg a hetvenes években vájkál, de kevesen csinálják ezt úgy, hogy ennyire finom és ennyire szerethető legyen. 

4. Cloud Rat - Pollinator

Közhely tudom, de nehezen találtam a szavakat. Ennyire végiggondolt pengeéles grindcore, az érzelmek teljes skálájának tomboló viharában és ezzel ultradurva hangzással, ezer százalék pusztulással, meg Madison hangjával...Darabokra szaggattak! Mióta meghallgattam, motyogva keresgélem önmagam...

3. Body Of Light - Time To Kill

Talán az egyik legtöbbet hallgatott idei lemez, visszaadott egy érzést a tinédzserkoromból. Kegyetlen és szerelmes new wave, a nyolcvanas évek tökéletes reneszánsza. Élőben is imádtam, fantasztikus tánc volt. 

2. Swans - leaving meaning.

Emberi léptékben szerintem ez kicsit felfoghatatlan is, hogy ez a faszi még negyven év után is, ilyen mágikus kreativitással bír. Két órás lemezek ír, olyan tételekkel, amik felfoghatatlanok, halandóként nagyon emelkedni kell, hogy egyáltalán befogadható legyen. Nem merem minden nap meghallgatni, de nagyon fontos, hogy a zsebemben legyen. 

1. Nightfell - A Sanity Deranged

A felemelkedés leple alatt, ösztönünk és önmagunk ellen minden nap, ez egy nagyon személyes küldetés, epikus negatív katarzis. A Sanity Deranged. Todd Burdette és Tim Call szertartásosan búcsúzkodik,  a harmadik Nightfell lemez ugyanis megintcsak komor lélektan. Mint a Tragedy a Darker Days Ahead idején, csak mindaz egy black / death hangzásra áthúzva, lassú és himnikus gitárokkal málházva. 

1. Halshug - Drom 

Írnám, hogy még nem hallottam ilyet, de sokadik hallgatás után szerintem te is faszán leveszed, hogy az Avskum, a Trap Them és Okkultokrati keresztmetszetében volt egy rés, amin átszúr ez a kés, hogy tövig fosd a bokád. A macskaköveken kopog ez a lánc, geci aljas és kicsit okos crust. Tudom, hogy kicsit túltoltam, de gondoltam ezekkel a dánokkal még átbaszlak, azt sumákban felnyomtam őket is a dobogóra.