Városok csak azért léteznek, mert a gyáraknak kellenek az emberek. Minden irányba utakat építettek, de ezek az utak valójában nem vezetnek sehová. Olyan helyen kell élni, ahol nincsenek fák, csak mindenhol hegyek, amik körülbástyázzák a rideg betonrengeteget. Fémiparba feszült, olvadt, hűvös lelkek, több hónapos sötétségben eltemetve valahol. Egy poszt-apokaliptikus város nem csupán a jövő víziója, mert Szibériában ezek a helyek már évtizedek óta léteznek. A nagyipar nem ismer kegyelmet, füst és vörös por mindenütt. A Primitive Knot is ilyen világhoz írt filmzenét. Mi pedig majd lehet, hogy látjuk még a cégek és a gépek felemelkedését, ahogy megégett koponyák roppannak a lánctalpak alatt, amit már robotok irányítanak. A betegség progresszív, vagyis mindig előrehaladó. Az eredmény totális. 

Jogos a cím, mert brutális. Ahogy az is, hogy egyetlen év alatt megjelent három komplett anyag, tagbaszakadt, súlyos ipari zúzás. Nyáron a Puritan, majd pár hete a Brutalism, amihez konkrétan még egy lemez tartozik - Bastards of Brutalism - nyolc nem is rövid számmal. Szóval a monotonitás addiktív potenciálja végig jelen van, akár csak a fortyogó pokol, ami zuhog le a gépsorokról. A faszi kurva jól összehozta, hogy az egésznek a Motörhead és a Hellhammer az alapja, csontig gázol az elkérgesedett metál-punkba és közben visszatalál a Godflesh / Ministry gyökerekhez. A nyers és jéghideg gyötrelemhez, a hangzás terén is abszolút. Mint aki éjjel is szenet lapátol, verseket ír és mindent gyűlöl, olyan lejjebb ez az élő szett is. Terrorista, rituális!