Amebix, Sacrilege, Deviated Instinct, Hellbastrad, Axegrinder, Bolt Thrower. A nyolcvanas évek közepétől szerveződő angol crust színtér abszolút centrum bandái. Ma már hatalmas kedvencek, amik a Bolt Thrower kivételével engem csak sokkal később találtak meg, mint az idők azokkal a legendás koncertekkel és lemezekkel. Így mikor a Deviated Instinct hat éve kihozta a Liberty Crawls... kislemezt én nem azon gondolkodtam, hogy az ősbandák történetébe kellenek-e ezek a visszatérések, hanem örültem, hogy ami akkoriban talált meg újra, ott még vannak friss megjelenések. 

A tény, hogy augusztusban nem jutottam el a Fekete Zaj fesztiválra, egy több szinten is veszteséges hétvégét takar. Anna Von Hausswolff idén megjelent albumának akkor már voltak ígéretes és publikus előhírnökei, amikre koncertjével sem cáfolt rá a Mátrában. Többek szerint megrendítő volt. Ahogy a Crippled Black Phoenix újabb hazai szereplése sem okozhatott csalódást. Mellettük azonban a Boy Harsher is ott volt a fellépők között és piszkosul megnéztem volna őket is. Nagyjából két éve futottam bele a zenekar egyik számába a legnagyobb videómegosztón és vagy két napig azt a kislemezt hallgattam egyfolytában. 

Múltkor utaztam együtt egy fazonnal, aki szintén nagy South Park rajongó. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy szerinte a legújabb részekben már azért nincsen benne az elnök, mert értemét vesztette beletenni. Ugyanis a groteszk paródia és a valóság mára összeért, vagyis a dolog már korántsem nevetséges. Mint ahogy a Planet B új videója is csak első blikkre vicces, mert amúgy kurvára nem vicces. A Justin Person és Luke Henshaw által futtatott új zenei projekt sem annak szánta. Rajongói oldalukon, a friss kliphez fűzött kommentárjukból is tök ez jön le.

Épp csak köszönni akartam egy magyar srácnak, aki ott sűrűsödött a színpad előtt, amikor éreztem, hogy valami folyik a nyakamba. Felnéztem és azt láttam, hogy egy terhes pocakból kikukucskáló méretes fasz az, ami szanaszét spricceli épp a művért. Mégsem a Ghoul efféle akciója volt az egyetlen meglepetés, ami elkapott a tavalyi Obscene Extreme fesztiválon. Minthogy egy színpad van és maga a helyszín is elég szűk, szinte lehetetlen elmenni bármely koncert mellett. Ami szerencsés, mert így kaptam az izraeli MooM szettjét is egyik nap, valamikor kora délután. 

Egy hobbi webzine életének értelme szerintem nem lehet más csak az, hogy együtt örül az alkotókkal annak, hogy azoknak megint sikerült összehozni valamit jót.  A hobbi webzine tehát akkor lesz boldog, ha a felülete tele van új zenékkel. A magyar punkszíntérről közvetíteni pedig szerencsés dolog, hiszen folyamatosan pörögnek ki új nevek és cuccok, amiket lehet hallgatni és megosztani. Ugyanis van pár tucat olyan zenész ebben a közegben, akikben megvan ez az igény, hogy valami újdonság azért mindig legyen. Ami most például a Run pár napja publikus demo anyaga.

Ha egy banda a Hellbastard, Hellshock, Hellkrusher mintát követi a névválasztás terén és a His Hero is Gone egyik ex tagjával hozták össze, ott mese nincs, kajak mozdulni kell. Főleg, ha a fent említett legendás zenekarokat stílusukban is vastagon követi az új felállás.. A Hellthrasher hétszámos  bemutatkozó anyaga pedig az a fajta motyó amiről többet nem is lehet, de nem is nagyon kell tudni.

A latin versus a cikk címében csak simán jól fest a két banda nevével, de nem jelenti azt, hogy bármit vagy bárkit mérlegre kéne tenni ez ügyben. Bár tény az is, hogy a grind színtér két nagyon érdekes szereplőjéről beszélek, akik beteg, kísérletező hangzásvilágukkal szélesítették a műfaj spektrumait. Vagyis aljas szemétbe szanaszét szednek jobb és rosszabb napokon. Élőben meg aztán pláne. 

A Triple B Records cuccait csekkolgatva két brigádba is beleszaladtam, akik szerintem frankó lemezekkel fognak bekarcolni a közeljövőben. Az egyik a Mindforce egy hét múlva megjelenő Excalibur című anyaga. A másik pedig csak jövőre jelenik meg, de egy korábbi kiadványuk alapján a Wolf Whistle is olyanokat nyom, amit érdemes a fókuszban tartani. Ezzel a bejegyzéssel én most mégis visszatekintenék egy nyáron a kiadónál megjelent kislemez végett, amin három számmal az EKULU mutatkozott be, nem sok időt pazarolva a cucc borítójára, viszont annál ütősebb ötvözettel. Nagyjából a Raw Deal és a Leeway útján, hangulatos, megtekergetős pár percekben. Amire csak azt tudom mondani, hogy több crossover cuccot hiányérzet nélkül. Olyanokat, mint itt lejjebb ez..

A győri Beton - azaz a helyi underground alapja - szerintem atom. Atom jó hely, ahol tavaly és tavalyelőtt is részt vettünk azon a kétnapos fesztiválon, amit a tömbképviselet nagyon faszán megszervezett. Akkor még a pár száz méterre lévő Dongó klubban, de idén úgy tudom, hogy már az óvóhely belsejében lesznek a bulik. Szokásosan nagyjából húsz zenekarral, főleg a hazai színtérről, de szomszédos vendégek is lesznek. 

Nagyjából négy vagy öt koncertszervezőnek köszönhetően mostanában hetente van lehetőség Budapesten patent bandákat lefigyelni. Az eme remek booking felhozatalon belül pedig a Tukker a legváltozatosabb szerintem, mert nincs preferál stílus, hanem az van basszus, hogy minden van. Hosszas retrospektív felsorolás helyett azonban inkább írom, hogy mi lesz legközelebb. Az Einstürzende Neubauten első lemezével azonosítják be magukat, de zenei rokonságban állnak még a Test Department és The Body zenekarokkal is. A punk barbarizmusa, ipari zenék kattogása és a new wave eleganciája találkozik a Kollaps zenéjében. Szóval komoly és egyben súlyos zenei csemegének ígérkezik az ausztrálok koncertje november 12 - én az Auróra pincéjében a hazai zaj brigád titán UEUM társaságában. Amihez dobtam össze alább némi kedvcsinálót.