Épp csak köszönni akartam egy magyar srácnak, aki ott sűrűsödött a színpad előtt, amikor éreztem, hogy valami folyik a nyakamba. Felnéztem és azt láttam, hogy egy terhes pocakból kikukucskáló méretes fasz az, ami szanaszét spricceli épp a művért. Mégsem a Ghoul efféle akciója volt az egyetlen meglepetés, ami elkapott a tavalyi Obscene Extreme fesztiválon. Minthogy egy színpad van és maga a helyszín is elég szűk, szinte lehetetlen elmenni bármely koncert mellett. Ami szerencsés, mert így kaptam az izraeli MooM szettjét is egyik nap, valamikor kora délután. 

A lassú részekkel is operáló powerviolence / grind kombináció pedig meglehetősen meggyőző és kellőképpen szimpatikus volt egyszerre. A mikrofonnal Sima Brami a fronton, plusz a három fiú körülötte, megtudták csinálni a nagy színpadról, hogy érzésben két centire legyenek az arcomtól, ami szerintem nem egy kis kihívás a közelséghez szokott bandáknak. Szóval mikor hazajöttem rájuk kerestem és találtam is két penge kislemezt, amit lehetett pörgetni. Amikhez pár hónapja megérkezett a harmadik felvett anyag is, hat gyors és lassú tétellel, ugyanazzal patent elánnal, amivel nálam tök betaláltak. Mindezt úgy, hogy a stúdiómunkától a borítóig mindent ők csináltak. Azt írják ezt így kell csinálni, mert amit te megtehetsz, azt más sosem teszi meg helyetted. Ezért, magáért az új kislemezért és a fasza kis koncertért tehát tripla respekt. Ha meg már felemlegettem azt a tavalyi bulit és találtam hozzá linket, azt is szépen bepakoltam ide a lemez alá.