Lélekvándorlás az interneten. Vagyis, ami tavaly még a CUT & PASTE, az idén már a Harakiri Diat. A penge punkfej posztok továbbélnek, csak a kurva jó, de elapadó blog után, most inkább egy videócsatornán villognak befele. Mondjuk az új Zorn nekem nem csak onnan jött lefele, mert egy ideje már követem ezt a philadelphiai fekete köpenyest. Én nem vagyok nagylemez ellenes, csak sokszor inkább kislemezes, mert egy nyolc és fél perces hetes, baszki az klasszikus hardcore / punk struktúra. 

A rhode islandi The Body alapvetően arra ment rá, hogy teljesen szétszedjen, de most őket is szétszedték. Ebből lett egy remix lemez, amin a duó tíz olyan tétele szerepel, amit más előadók dobtak fel a boncasztalra, azt szétműtötték darabokra és nagyon durván összevarrták. A Moss of Aura és a Container remix is totál megcsinált, utóbbi olyan súlyos bunkertechno, hogy mondom most gyere le te jóisten. Lingua Ignota is ráment a Hallow Hollow című számra, de a Wreckmeister Harmonies egyik tagja és a most friss lemezes Moor Mother is vállalt egyet. Akit nem ismersz a névsorból, annak érdemes a saját dolgaira is rákeresni, Andrew Nolan indusztriális bandái, vagy a Sow Discord elég penge dub / techno lemeze nekem maximálisan így került a képbe. Az említett új Moor Mother albumot hallgatva pedig egyértelmű, hogy az Off Script című számba neki is bele kellett nyúlnia, de külön is írni fogok róla, mert komoly különc a csaj, totál ki van fordítva a stíl. Ahogy ez a tíz szám meg mindent is elbír. 

Emlékszem nagyon szomorú voltam, ahogy a lézengő közönség előtt, láttam őket elveszni a nagyszínpadon, szerintem egy ilyen zseni bandának semmi keresnivalója nem lenne egy sima rockfesztiválon. Az In Times lemez idejében jöttek és addigra a progresszív vonal már nagyon magas színvonalon kiteljesedett, amire az E című utolsó lemez csak ráerősített, mert az is egy briliáns. Mikor még black metált játszottak, zeneileg szerintem akkor is toppon voltak, de mióta elengedték a kliséket, még elképesztőbb a változás. Mutatja ezt az említett utolsó Enslaved album bónusznótája is, egy olyan Röyksopp feldolgozás, amit a kiadóval közösen most megint elővettek és súlyos videoklippé transzformáltak. Lehetetlen volt nem megosztani. Abszolút zenetörténelmi pillanat. Mikor felvették is az volt és így is az maradt. 

Már nem is tudom, hogy miért is pontosan, de egy holland buli kapcsán keveredtünk az énekessel online beszélgetésbe, azóta követem a facebook kék ég alatt. Elég furcsa világ ez, hogy tudom a gyerekei nevét, meg hogy a szobában hol tartja a lemezeit, milyen kutyája van és kikkel barátkozik, pedig csak négy lemez a kapcsolat, meg az az egyetlen említett Merauder buli, amikor egy lefüggönyözött matinén láttam őket élőben. Nagyon nem bánnám, ha erre is jönnének, az első három lemez számaira bármikor benevezek, hatalmas kemény gyerek crossover, ezek tényleg csuklyából húzták rá. Attól függetlenül pedig, hogy tíz éve nincs új lemez - bár mostanában valamikor Jorge szerint lesz - folyamatosan játszanak, szeptemberben voltak Japánban. A kedvenc videócsatornánkra pedig fel is került az osakai buli, ahol jól oda is basztak a kiscsávók. Bárcsak minden hazai bulin ennyi ember lenne a színpadon. Ez a dolog nem szabadna, hogy változzon...

Minden, ami mostanában Angliából megtalált, az tipikusan bakancsos, letaposott, kő egyszerű dühbomba volt és mindegyikben játszik valaki ugyanabból a négy bandából. A Harrowed viszont London mellől, itt valami egészen másban mozog, de nem kevésbé szorul a húrok, ahogy tuszkolnak lefelé a sötétbe, ezekkel a káoszbrigád témákkal. Jó volt hallani, hogy ők is szeretik a kanadai bandákat, mert a millennium környékén vagy után, bármelyik Chris Colohan fémjelezte kicsontozás számomra is abszolút etalon, tök megértem a követőket. Attól csak nagyobb lett a Chaotic Nonentity lemez értéke, hogy valószínűleg a Cursed és a Countdown to Oblivion is inspirálta. 

Regressziós hipnózis, még fröcsög a metál katarzis. Smink és sikoly nélkül ne legyen karácsony, álmotokra hálót szőjön a jó öreg King Diamond. Mert a hidegrázás időtlen, rég beépült már sejtszinten, de szerintem arra senki sem számított, hogy új album lesz és ennyire komoly, nem tud kihűlni a borzongás királya. Meghallgattam és a Masquerade of Madness címadó dal tényleg adja, még most is sokkal jobb, mint bármi, amit manapság heavy metál címkével eladnak. A fazon negyven éve nyomja és talán már csak vele, de tényleg működik, mert  ott van az érzés és hatalmas énekes. Szóval az egyik utolsó turkálós beruházásom, egy Mercyful Fate Don't Break the Oath póló ma is abszolút értékálló, mert a mester azóta sem hibázott, de ahogy hallom most sem fog. Avagy térde kutyák, mert tizenkét év után jön az új album! Az utolsó nagy démonnal és megint mindjárt kurvára éjfél van!

Megint megnéztem tegnap a Drive című filmet, de az új Shadow Snakes kislemez is van olyan kegyetlen, mint egy önmagából kiürült, magányos kaszkadőr. Az Ed Gein nevű grindcore banda három tagjának noise / hardcore projektje, közösen a Breather Resist énekesével. Szóval ahogy írják is, itt nincsen semmi szarakodás, csak öt kibaszott veterán és ezek gyilkos zenei ötletek. A zsúrpubi borító tehát ne tévesszen meg, mert ha nem számítasz rá, csak még inkább legyaláz ez a kibaszott masszív hangzásvilág.

Nem tudtam, hogy jön, szóval nem vártam ezt a lemezt. Az első hallgatás után sem érzetem, hogy hú, de nagyon meglepett, pár nappal később viszont valahonnan bekúszott és ma már egész nap ezt hallgatom. Tetszik az a megfogalmazás, hogy a dallamok kiszabadították a hardcore muzsikát a punksémák fogságából és még inkább érzelemközpontúvá színezték azt. A Stages in Faith zenekar ugyanis jól hallhatóan azon igyekszik, hogy az álmodozás éveiből visszaadjon valamit, ami sokkal szerethetőbb, mint szennyezett. Szóval a Delside is afféle punklemez, amit egy Embrace, egy Government Issue és egy Bad Religion rajongó is kurva gyorsan megszeret. 

Tavalyi cucc, de mivel ilyen robotzsarus, lehetetlen lett volna jobbat választani ma estére. A Paul Verhoeven rendezte cyberpunk klasszikus az évekkel csak egyre értékesebb, mert tisztán látszik, hogy a mai sci-fi produkciók még a közelében sincsenek. Volt tehát az a kísérlet, ahol Alex J. Murphy robottá lett és onnantól örökéletű a történet. A minnesotai MURF is dedikált neki egy lemezt,  agyműtét utáni totális punkhullámok. 

Attól mindig és mindenki jól lakott, amikor Dj Premier pakolta az alapot. A rapszakmában csak kevesen durrantottak akkorát, mint a nyolcvanas évek legvégétől a Gang Starr. Hat album, tizennégy aranyév, ahol gyakorlatilag Guru és Premier definiálta a klasszikus rapzenét. A sikerek viszont nem tudták megmenteni a kettőjük kapcsolatát, így a balhé az utolsó lemez után is végig fennállt, míg Guru 2010 áprilisában, egy megállíthatatlan betegség következményeként, el nem hagyta az élők sorát. Kettőjük örökséget és a még kiadatlan felvételeket máig jogi vita övezi, de tavaly a feleknek valahogy sikerült megegyezni és Premier egy utolsó lemezre tett próbálkozásai végül sikerrel jártak. Nagyjából egy hete van kint a kicsit régi, de egyben teljesen új anyag, mert a The Ownerz című lemez után még elkészült közös számokat a producerzseni megtoldotta pár friss tétellel és neves közreműködőkkel.