Minden, ami mostanában Angliából megtalált, az tipikusan bakancsos, letaposott, kő egyszerű dühbomba volt és mindegyikben játszik valaki ugyanabból a négy bandából. A Harrowed viszont London mellől, itt valami egészen másban mozog, de nem kevésbé szorul a húrok, ahogy tuszkolnak lefelé a sötétbe, ezekkel a káoszbrigád témákkal. Jó volt hallani, hogy ők is szeretik a kanadai bandákat, mert a millennium környékén vagy után, bármelyik Chris Colohan fémjelezte kicsontozás számomra is abszolút etalon, tök megértem a követőket. Attól csak nagyobb lett a Chaotic Nonentity lemez értéke, hogy valószínűleg a Cursed és a Countdown to Oblivion is inspirálta. 

Ez egy elég fiatal banda, szóval biztos, hogy az ezredforduló után megjelent és a gödörből épp csak kikapaszkodó, embertelen metal / hardcore volt, ami a gyerekszobájukat megette, ők pedig viszik tovább ezt a vonalat. A kaotikus hidegrázásokat és a szétdobolt elég gyors, vagy tébolyult víziókat, mint a Stark Terrors és az Inauthenticide. A jellemzőbb azonban, hogy lassabb, fáradt arcokat kajak a tenyérbe temető, szenvedő és acsargó crust, amit nyomnak, de ehhez veszett jó gitártémákat is raktak. A Postmortem Prison és a Derelict is jól indít, mert egyből megnyúz, ahogy sötétedik. Mondjuk, hogy Brad Boatright csinálta a keverést, azt szerintem az is megmondaná, aki csak párszor eltévedt a youtube-on, mikor beírta, hogy metalcore. Szerintem penge, hogy a hangzás ilyen robusztus lett, nagy cuccon biztos, hogy satuba rakná a fejed. Valahol a Babtist és a Divider között félúton. A gyerekkori képed meg elsárgul tőle a falon. A címadó daltól a végén, rohadtul biztosan.