Amikor negyven leszel kezdenek el azzal poénkodni a spanok, hogy meg kell fordítani a kazettát, mert ez már a B oldal. Mire te meg jöhetsz azzal az adekvát válasszal, hogy néha még jobb is a B oldal. Szerintem ez a kotta az új Napalm Death kislemez esetében is, mert a negyven éve tartó grindcore fétis már mindent kijátszott, amit az extrémben kilehetett, így saját szám nem tud okozni olyan meglepetéseket, mint egy Sonic Youth feldolgozás. Mert az, hogy a Napalm Death eljátssza a Sisters lemez egyik dalát, sokkal menőbb, mint a Logic Ravaged by Brute Force című friss szerzemény. Így néhány év csend után engem a B oldal sokkal inkább felhúzott, mint a címadó dal, pedig meglehetősen új hangzással rukkoltak elő az utolsó anyagokhoz képest. Szóval továbbra is érdekes lehet a veteránok egy következő lemeze, amin egy mutáció koncepciói beérnek. A White Cross feldolgozás azonban mindent ver. 

Egy öreg kaliforniai rockernek is vannak még àlmai, mondjuk, hogy a polcán legyen az új Ona Snop kazi. Amin a Geezer cìmű cucc és a Failure split utàn abszolút nem csodàlkozom, atom durvàn küldi ez az angol banda. Szóval én és a zenekar màsik nagy rajongója, azaz Tom Araya is kéztördelve vàrjuk azt az új, most januárban felvett tizenkét számos anyagot, amiről a banda a napokban posztolt. Araya pedig nemcsak, mint hallgató került képbe, mert közreműködőként az egyik friss számba is beleugat valami geci klasszikusat, miközben együtt tépi a srácokkal a húrokat.

A múlt héten is írtam egy bandáról - Division of Mind - akik effektezik a felturbózott hardcore rohamokat  és hozzá olyan súllyal zúdulnak és kalapálnak, mint hat kamcsatkai fémüzem. Én abszolút értem, hogy ennek az ultramodern hangzásnak a fiatal bandák nem tudnak ellenállni és elcsábulnak, mert egyrészről tényleg nagyon mesterséges - rohadt egy idegen - másrészről viszont egy röviddel ezelőttig, nem tudott így szólni semmi. Ez már a terminátorok világának zenéje, amit gépek csinálnak a túlélőknek, ezért is ennyire élettelen. Ahonnan jön pedig ezúttal nem Amerika, a Leeched ugyanis egy angol banda, akiknek ez a harmadik anyaga és újfent alárendeltek mindent annak az elvetemült koncepciónak, hogy ilyen brutálisan szóljanak. 

Belefutottam ebbe az összefércelt koncertvideóba, ami egy meglehetősen hosszú és amatőr anyag, de mégis elég fontos, hogy szó nélkül ne lehessen mellette elmenni, mert a zenekar fennállásának minden időszakából vannak itt felvételek. Mikor a metálban a világvégéről beszélnek, a szemek előtt sokszor a Darkthrone, a Bolt Thrower vagy a Neurosis jelenik meg, de amennyiben a vég sokkal alantasabb és szennyesebb, minthogy kicsit is patetikus legyen, akkor csak egy olyan crust banda jöhet szóba, mint a Dystopia. Az önmagát bántó emberiség tisztán negatív kivonata, ehhez illő lassú és szakadék számokkal, gyilkos, kurvára lepusztult hangzással. Azon tendenciákat összehozva, ami a punkban és a metálban is non plusz ultra, az egyre szarabb élet vegytiszta hozadéka. 

A Bolt Gun két éve jött ki egy olyan nagylemezzel, amin a lassú folyású, komor zene haldokló őshüllőcsordák köré fest sűrű tájképet, érzékeltetve egy még gyilkosabb faj uralkodásának kezdetét, előember üvöltések nyúznak a Man is Wolf to Man mindkét végtelen tételében. A kísérletező doom trió is ausztrál, ahogy az Uboa néven alkotó Xandra Metcalfe, akinek pont egy éve jelent meg az ötödik lemeze, melynek The Origin of My Depression a címe. Ha isten nő lenne és kiloccsanna az agyveleje, egészen biztos, hogy a pokolba kerülne és belekezdne valami hasonlóan súlyos, patetikus noise projektbe, mint amilyet ez a kisasszony is csinál. Pár hónapja ez a két név kollaborált és született belőle fél órás anyag, fokozva a kortárs extrém borzalmakat. 

Dario Argento és John Carpenter rajongóinak. Rosemary gyermekének súlyos titkai miatt. Daniel Davies újabb szólólemezének első publikus darabja ugyanis meglehetősen emlékeztet a fent említett rendezők filmjeinek zenéire. A Carpenter őrület a fazonnál különben elég komoly szintet lépett, mikor két éve együtt is dolgoztak a rendezővel, az új Halloween film háttéranyagán. Később pedig jegyeztek még egy közös munkát, de a Years Long Disaster zenekar frontemberének már előtte is jelent meg albuma, ahol ráment a pazar szintetizátorborzalmakra. Ebből az előzetesből is az derül ki, hogy jól csinálja, vagy tízszer hagytam, hogy végig futkosson rajtam ez a fantom keringő. A Signals című teljes lemez február végén jelenik meg a Sacred Bones Records gondozásában. 

Mint a dűne finom homokja, úgy csempészte a Kyuss is a fűszert, az űrben csavargó otthontalanok zsebébe. Hínárhajú kaliforniaiaké lett a jövőbelátás képessége és a látomásos rockzene forró napkorongja, ismét magasra ívelt a horizonton. Az aszfalt perzselni kezdte az abroncsot, neccesebbek lettek a kanyarok és sokkal hangosabb a Fu Manchu, ahogy rúgták neki ezerrel. Odakint pedig már jó sok év eltelt, szóval a senki földjén mindenki ismer mindenkit és mikor két faszi elkezd Del Taco menükről csevegni, ott megalakul egy zenekar. 

Magtalan vénemberek fröcsögnek, mint a vezérgeci fél perc után. Szónokuk az önjelölt talk show messiás, aki nyilván pszichiátriai eset, de most éppen fej a nemzet aszott testén. A legenda szerint a Szent Korona egy élőlény, épp ezért nem csodálkoznék, ha őméltósága is hozna egy döntést, hogy ezekért már nem érdemes és inkább önként rozsdásodni kezd.

Rózsavölgyi Viktornak köszönhetően nagyjából két hete megjelent egy minőségi posztsorozat a HARDCORE FOR HARDCORE csoportban, ahol nevezetes hardcore-punk helyek, helyszínek, színterek megközelítésben kerül elő mindig egy újabb legendás banda neve és története. Kötelező múltidézés azzal kapcsolatban, hogy honnan is jövünk, kiknek mit is köszönhetünk. A közeljövőben pedig valószínűleg ott is előkerül majd az Outburst neve, de minthogy a napokban a Blackout! Records megosztott egy videósorozatot a zenekar harminc évvel ezelőtt indult történetével, gondoltam én is megemlítem. 

A Uniform is duó felállásban, két elég súlyos kollaborációs lemezen is túl vannak, ahol a csodálatos The Body volt a másik banda. Az együttműködés, mint egy közös határfeszegetés, ahol mindenki katapultált az amúgy sem egyszerű komfortzónából, vagy nekem legalábbis így tűnik. Ez a saját anyag pedig csak ráerősít, mert az új Uniform számban is megtörténik minden, iszonyatosan impulzív, szétüvöltözött ipari horzsolás. Futurisztikus, mint a japán techno producerek rémálmai, de közben a Nitzer Ebb féle militarista múltba tekint, azt erre még rátoltak egy hardcore gitárt, ami lassút játszik és úgy akar megnyúzni. Szóval, ha ebből lemez lesz és  elég valószínű, az megint új csapás lesz a gépfejszíntéren. Awakening a friss szám címe.