
Szerintem már a Human=Garbage album borítója alapján is lejön, hogy nem egy átlagos cucc és az a lemez tényleg kurvára nem az. Sosem volt még azelőtt ennyire lassú a crust és ilyen mérgező a metál, ezért a Dystopia mindkét oldalon betalált. Napalm Death, Dropdead és Disrupt. Itt is ugyanazt a fuldokló dühöt és reménytelenséget érzed, csak szerintem így még intenzívebb, mint a darálóban. Szeretem, hogy lassabb, mert a szanaszét torzított káosz nem nyeli el, hallom mit játsszanak a hangszerek és az olyan számok, mint a Stress Builds Character és Socialized Death Sentence sokkal lidércesebbek, mint bármi más ezen a vonalon azelőtt. Mindent lezabál a nihil az utolsó csontig, az elbukott emberiség már csak szenvedést szarik.
Az okos dobos is ehhez igazodik, Dino Sommese kurva jól alápakol a mélyre hangolt húroknak - meg a saját kibaszott hangjának - amik súlyos, de himnikus dallamokkal tekeregnek a nyakam körül. Mióta ismerem őket azon gondolkodom, hogy ami ennyire szétbaszott és szennyes, hogy lehet mégis tökéletes. Kurva érdekes a lélektana. 1991 és 2008 között létezett a zenekar és Dino mellett Matt Parrillo, illetve Todd Kiessling nyomták benne. A trió neveihez pedig olyan bandák köthetők még, mint Noothgrush, Phobia, Asunder, Mindrot, Medication Time, Skaven és Ghoul. Maga a Dystopia pedig a Carcinogen romjain alakult Kaliforniában. A következő vágás tehát történelmi darab. A Tankcrimes Records a közelmúltban minden újra kiadott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal