Tudom közhely, de én még ott nőttem fel, ahol egyfolytában szürke falakba ütköztünk. A suliban Lenin képek velünk szemközt a tábla fölött, nekünk meg dettó ugyanolyan ruhánk van. Otthonom körül csupán három másik típusú panel van, de még nincs színestévé a lakásban, ehhez összesen két állami…

Ez a lemez is júliusban jelent meg, de még tartoztam magamnak és a macskának azzal, hogy írjak róla, ha már olyan komolyan rácsúsztam, mint két éve nyáron a téli fagyira. Én a szaxofon szerelmese, akit a lehető legjobb forrás, vagyis az Opium Hum blog bevezetett a jazzfúziós rockzenék kiszínesedett…

Egy ilyen logó mindig sokatmondó, gondoltam megosztok ma valami igazán vészjóslót, ehhez pedig a Worm szolgáltatott is apropót. A flamingórózsaszín dél-floridai pálmafasorok között egy új faj inváziója ütötte fel a fejét, a csatornákban csordogáló aligátorszaros iszaptengerből. Hagyományos…

Kicsit fellengzősnek tűnik, hogy ezek a NYHC veteránok az új felállásuknak egy ilyet nevet adnak, de ha lúd, hát legyen kövér, nálunk is ismert ez a rendező elv. Vannak fazonok, akiktől nem lehet elvitatni, hogy épp ott lógtak, ahol a nagy dolgok születtek, szóval érthető a büszkeség és végül is…

Ha belegondolok, most egyáltalán nem lepődtem meg, talán valahol természetes is, hogy új név alatt is szülessen valami közös. A kortárs extrém nagy letéteményesei, azaz a Full of Hell és The Body már összehoztak két kollaborációs albumot, Kristin Hayter pedig mindkét banda anyagain közreműködött, de…

Városok csak azért léteznek, mert a gyáraknak kellenek az emberek. Minden irányba utakat építettek, de ezek az utak valójában nem vezetnek sehová. Olyan helyen kell élni, ahol nincsenek fák, csak mindenhol hegyek, amik körülbástyázzák a rideg betonrengeteget. Fémiparba feszült, olvadt, hűvös lelkek,…

Tudom, hogy a napokban már több teljes koncertet is megosztottam, de ma megint beleszaladtam egy videóba, aminek abszolút itt a helye. A bandának The Jesus Lizard a neve és részben ők alkották azt az amerikai noise rock színteret, ami felrobbantotta a kilencvenes éveket. Az első négy album biztosan,…

Kibaszottul unalmasnak tartom azokat a rappereket, akik a nyakamba akarják varrni a nyakatekert szavakba szedett bölcsességeiket és még csak nincsenek is rendesen megfésülködve. Halál tré, hogy ezek azt gondolják, kurvára tudják, hogy pörög a világ, de egy papucsot nem tudnak rendesen lerúgni a…

Tegnap raktam ki ide a listát, hogy mely nagylemezek voltak a tizenkilences kedvencek, de ezzel még egyáltalán nem teljes a történet. Ugyanis nagyon sok favorit kislemezzel jelentkezett, főleg az újonnan megismert hardcore / punk zenekarok. Még egy listát egészen biztos, hogy nem csinálok, de ha…

Megint egy év és annak favorit lemezei, tízből idén is esélytelen volt kijönni, mert annyi itt a penge anyag. Decemberben még semmilyen inditatást nem éreztem, de azt hiszem jól tettem, hogy nem kapkodtam, mert ezek közül páran csak az utolsó hetekben kapták el a nyakam, de akkor viszont egyből…