Kölyökkoromban, az általam preferált idősebb arcokban valahogy mindig is hajlamos voltam az apafigurát keresni, talán egy darabig ezért is tarháltam együtt egy ilyenforma Cöke nevű csövessel, aki ahogy öregedni kezdett, külsőre is kiköpött Kirk Windstein. Így nem is csodálkozom azon, hogy az All I…

Tizenhárom éves koromban a belső értékekkel úgy voltam, hogy a kisujjamat odaadtam volna egy csajért, akinek ilyen frizurája, ilyen vad sminkje van. Aztán jött anyám és olyanra vágta a hajam, mint amilyen Amyl mellett a gitáros fiúnak, azt mehettem vissza focizni a hülye gyerekekkel. Soha nem…

A Teen Idles és a Minor Threat miatt az Ian MacKaye bandák talán mindig egy kicsit több figyelmet kaptak, pedig Washingtonban még a Fugazi előtt egy másik zenekar is hozzájárult ahhoz, hogy egy jóval árnyaltabb hangzásvilág is jellemezni kezdje a helyi hardcore-punk színteret. Az Embrace és a Dag…

Misztikus történet akárhol szövődhet, de egy nagy múltú itáliai város is sokat hozzátehet az ember köreihez, ha éhezi a tudást. Sokféle hatás megnyilvánul egy adott zene érzelmi hátterében, de hogy a Caronte negyedik lemeze ilyen lett, azon egyáltalán nem lepődtem meg. Dorian Bones zenekarához…

Kimondani a szót, hogy szaxofon, mintha egy elfeledett egyiptomi isten neve lenne, akit a piramisok magasságától távol bent a sivatagban csak titokban imádhattak, mert megtanította az alattvalóknak, hogy a nap, mint leghatalmasabb élőlény és egy porba született emberi lény, sosem lehet azonos…

Van egy lemez, ami úgy kezdődik, hogy Dixie Collins tök őszintén kitárulkozik és azt mondja: Észak-Karolinában születtem és nem tudok olvasni. Nem tudom, hogy ez arrafelé mennyire trendi, mert mondjuk sokkal faszább behányásig tévézni, de az biztos, hogy az új Fucked kislemez koncepciója a dobozban…

Tömegek edzik a lelküket, hogy holnap még kegyetlenebbek lehessenek. Lidérckocsonyával táplálkozó korcsok, akik iszonyodnak egymástól, ahogy a saját felfuvalkodott beleiktől is, minden száj több sebből bűzlik. Piknik a senkik földjén. Meghajlani képtelen, reszkető mutánsok menetelése, szemeik mind a…

Ahol a halál vadászik ránk, ott csak gyors punkdalokra van idő. Mikor az emberiség számottevő ereje azon dolgozik, hogy hogyan legyen egyre lényegtelenebb, akkor húzzon bele a kapkodós hardcore forradalom. Ez a két kritérium, aminek az új Jodie Faster maximálisan megfelel. Egy francia zenekar, amit…

Egyedül egy éjszakai buszon, abban az a legjobb, hogy meg lehet ezt a lemezt úgy hallgatni, hogy nem ül melletted senki és csak a zene írja köréd a történetét. Talán a hatvanas években tombolt utoljára olyan tömeges szemlélet, miszerint a rossz dolgok után majd jók jönnek, lehet szabadon mindenki…

Végre egy borító, ami a lényegről szól! Sejtelmes művészkedés helyett inkább felvázolja a világrendet, vagyis szájpadlásba vágja a sátándákót, pont olyan keményen, mint a romlott papok. Az Ipecac fiúk átvették a Patton tempót, de nem csak simán a tébolyban, hanem hogy ezek is közreműködnek…