Van egy lemez, ami úgy kezdődik, hogy Dixie Collins tök őszintén kitárulkozik és azt mondja: Észak-Karolinában születtem és nem tudok olvasni. Nem tudom, hogy ez arrafelé mennyire trendi, mert mondjuk sokkal faszább behányásig tévézni, de az biztos, hogy az új Fucked kislemez koncepciója a dobozban sülő agyakat oltja, miközben a te arcodat is úgy gyűri össze, mint egy szarul sikerült skiccet. 

Megint egy egyszemélyes történet, aminek se múltja, se jövője nincsen. Csak hét kegyetlen percben mászik fel a plafonra, mint a Trainspotting első részében a halott kisbaba, mikor jött a kibaszott elvonás. Tévézni is szenvedés. Ugyanaz, mint a drogfüggőség, rohadt lassú öngyilkosság. Erre válaszol ez a telibe vágott grind, hogy még a friss narancs is elszárad tőle az asztalon. Torz köztévéfej, kajak powerviolence. Ilyesmiből nekem mondjuk az Insect Warfare az egyik etalon, de a Siege terrorja is abszolút meghatározó, csak a vége felé kapott még egy kis crusty fekete gyászt, olyan Water Torture hangzással. Gondolom teljesen jól hangzik. Tavaly csinált másik két kislemezt is a pali, ezek is itt lesznek.