Pár évvel ezelőtt a This Gift Is A Curse és a Yound And In The Way valamit megmozgatott és kicsivel később már csak azt vettem észre, hogy hatalmas Darkthrone rajongó vagyok. Azzal a bizonyos három black lemezzel együtt is - Unholy Trinity - amit én csak később, az újkori lemezeik után kezdtem el…

Az ezredforduló környékén tényleg volt pár gyenge év, amikor úgy tűnt, hogy szarban van a rap zene. Vagyis legalábbis a műfajnak az a fele, ami a tévébe már nem fér bele, mert annál sokkal jobb műsora. Korábban Alchemist is belenézett pár populárisabb dologba, de aztán a kés hegyén fordult meg a…

Magyarországon nincs Halloween, csak élet az agyhalál után. Egyfolytában sötétedik és messze még a hajnal, pedig a kapu elvileg csak egyetlen éjszakára lehetne nyitva, pont ma van Samhain napja. Nagy kedvencem az a banda, mert a fekete Elvis hangja újabban sokkal nagyobb ünnep, mint amikor a nagy…

Hogy brutálisan súlyos okkult metál kultusz, az a Pervertor és a Death Mask lemezek után egészen biztos. A Lord Mantis ugyanis olyan zenét tol, amitől átváltozol, mert kajak lemész kutyába, aztán meg valami szertartással a pokolba. Otromba sludge szakítja be a jeget a láncra vert testek felett a…

Megint egy szimpatikus punkbanda, akik hisznek még a dallamokban. A nyolcvanas évek legelejének izzó idealizmusa, hogy a szavainknak ereje van. Ez jön át abból a néhány számból, amit a francia Bleakness rögzített az elmúlt két évben megjelent, összes három kislemezéhez. Fogós és lendületes…

Mi emberek, mint a lepkék, szeretünk a fény körül röpködni, pedig a sötétség sokkal több mindent rejteget, csak türelmesebbnek kell lenni ahhoz, hogy ott is felfedezd. A Bohren & der Club of Gore zenekar is épp attól tökéletes, hogy mindennek hagy időt és azt abszolút nem mondja meg, hogy mit…

Az olyan nevek előtt, mint Roxy Monoxide és Lulu LaCorpse én eleve meghajolok. A fél életem arról szólt, hogy bolond nőknek hajbókolok. Imádom a bandákat, akik kívül vannak mindenen, mert negyven felett már csak a kompromisszummentes hullámtörések játszanak. A zene legyen játék és zajos performasz,…

Az alap, hogy Blood for Blood, de ettől még nem jön be egyből a Ramallah. A Wasted Youth Brew után egy kicsivel jött valami nagyon más, ahol szintén White Thrash Rob viszi a frontember szerepet, de rajtam már sokat nem dobott ez az új projekt. Az ezredforduló környékén, egy nagyon tipikusan olyan…

Már a négy évvel ezelőtt megjelent A Thorn, A Blight című hatszámos bemutatkozóanyagnak is jó visszhangja volt a black színteret tekintve, de aztán két évvel később a nagyobb lélegzetvételű The Unlawful Assembly még ennél is szélesebb körben volt képes meggyőzni a fórumokat, hogy a Dawn Ray'd egy…

Vélhetően egy újabb alkotómániás felállás, az industrial / noise vonalon mozgó texasi duó folyamatosan újabb és újabb kiadványokkal jelentkezik. Két album három év alatt és mellette négy kislemez, köztük egy Curse és egy Portrayal of Guilt split is. A hamarosan induló Európa turnéval párhuzamosan…