Az olyan nevek előtt, mint Roxy Monoxide és Lulu LaCorpse én eleve meghajolok. A fél életem arról szólt, hogy bolond nőknek hajbókolok. Imádom a bandákat, akik kívül vannak mindenen, mert negyven felett már csak a kompromisszummentes hullámtörések játszanak. A zene legyen játék és zajos performasz, kacér kísérletezéstől bódult a kaliforniai Moira Scar is. Maskarákban és maszkokban megy a túlvilág punk, a trió a stílusok között elég szabadon mozgott az elmúlt tíz évben, ahogy elnézem. A noise és a jazz amúgy is követhetetlen, de ebben az új klipben a gótikus temetőkultusz táncol végig a halhatatlan szerelmeken. David Lynch és Lydia Lunch is kedvelné, a Deviants egy elég súlyos és szürreális spirál. Szerintem érdemes tőlük elővenni, azt az öt korábbi albumot és lekövetni ezt a lebegő haláltáncot...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.