James Kent nemrég játszott Budapesten, mint Perturbator pörgetett az Akváriumban. A néhány éve elindított egyszemélyes cyberpunk projekt ma már szuperprodukció, ez szerintem mindenkinek kiderült és természetesen nem csak most. A fazon nagyjából másfél évvel ezelőtt is hozott egy olyan albumot - New Model - ahol az ősidőkből átmentett szintetizátorok plafonig rakták ezt a kortárs industrial / dark wave keveréket. Ez mellett viszont vannak más ötletek is , amiket L'Enfant De La Forét név alatt jelentett meg a manus, a második ilyen lemez pedig pont most jött ki decemberben. A három évvel az Abraxas címet viselő anyag után. 

Egy ilyen névvel nagyon meggyőzően kellett nyomniuk annak idején, hogy tudjak hinni bennük, mert iszonyat elhervadtam már azoktól a szövegektől, ahol túl voltak tolva a körök a füstről, de mondjuk az egész magyar rapzenétől is. A kétezres évek legelején legendák születtek, de tényleg, csak aztán valahol útközben lefőtt kávé vagy túl sok volt a redbull és a pitbull, a tököm se tudja, de egyszer mikor felnéztem én azt láttam, hogy hármat kivéve egy kutya lett ez az egész. Aztán jöttek ezek és az első lemez, meg ez a Murderan, mint tudatállapot és bolygó, szerintem jól hallottam én, hogy már akkor sem tudtak kifogyni a jóféle szavakból. Alapok tekintetében és úgy hangulatra is, viszont az M45 visz jelenleg mindent. Nem hallottam mostanában ilyen jó hazai lemezt.

Két hete  is hallgattam egy cuccot, amit a Pándi szétdobolt, de azt nem raktam ki, ezt viszont már nem bírtam ki, hogy ne legyen kint. A sztori ugyanis elég jónak tűnik még akkor is, ha Balázs neve mindig ott van valahol, hogy most éppen ezekkel a fazonokkal dobolt. A leírás szerint az elképzelés ugyanis az volt, hogy négy olyan ember találkozzon egy stúdióban, akik előtte még soha nem látták egymást és ebből szülessen meg az a szűzies szeánsz, ahol minden először és csak egyszer történik meg. Ehhez fogott Jim Jarmusch egy gitárt - és billentyűket - a Sonic Youth soraiból ismert Lee Ranaldo egy másik gitárt, az ötletgazda Marc pedig a bőgőt és pár effektet, hogy megvalósulhasson a tájképfestészet. Az alkotás elég tetszetős, bár még csak egy tétel publikus a lemezről, de így is van nyolc percünk elmerülni a norvég mitológia eme értelmezésében, ami azért jó, mert nincs még vége. Érted...

Földalatti francia pompa, mint a Deathspell Omega, Celeste, Throane, Fange és nyilván még sok másik banda, akik művészi szintre emelték a színterük értékét. Érzésre pedig a négytagú Barque is ebbe az extrém alkotói körbe csatlakozott be három évvel ezelőtt, amikor kihozták a Coffin Cutters című bemutatkozóanyagukat. Ahol még inkább egy agresszívebb neocrust vonal volt, ami dominált, szóval úgy szólt az egész, mintha az Oathbreaker lenyúlta volna a Trap Them hangzását. Vagyis nem volt rossz, csak kurva nyers. 

Barlangból az állat, tombol a fekete káosz, dühöngenek a démonok. Két kiadvány is van ebben a hónapban, ahol tényleg elmentek a végéig és a legaljasabb mocsokban tocsognak a halállal. Három hete jelent meg az új PISSGRAVE, amit mások is elég sokat pörgettek, így én végül nem írtam meg. Most pedig itt az új Triumvir Foul és első körben csak annyit írnék, hogy pupillatágító gyalázat, ami bestiális zajokkal, forró vizeletgőzben fojtogat. 

A metál világ nagyobb része egy kibaszott nagy póz, de nincs ezzel baj, ha be van vállalva őszintén, hogy úgy akarják nyomni ők is, mint a nagyok. Épp ezért az olasz Whiskey Ritual esetében sincsen semmi titok, az ősidők black metál kliséiből lettek lerakva az alapok. Ilyesmi hangzással pedig nyolc éve laza kezdésnek, egyből csináltak három GG Allin feldolgozást, amik simán lettek olyan faszák, hogy beszarás, behugyozás. - érted - Annak a tribute cuccnak a B oldalán pedig van három másik GG szám a Forgotten Tombs tolmácsolásában, ami többek között azért is érdekes, mert a két bandában két tag is közös. A Whiskey Ritual meg túl van azóta három nagylemezen és most itt a negyedik. 

Játszottak már Budapesten, meg jönnek is megint valamikor. Ami kézenfekvő, hiszen a Negative Slug zenekar itt van a szomszédban és a Thulsa Doom Booking Tomijának van is velük kapcsolata. A zágrábi sludge banda nagyjából öt éve él és rohad, közben meg sorban pakolja felfelé a hosszabb és rövidebb, de mindig szakadék anyagokat. Néhány kislemez után jött a Tumor LP, majd két másik EP és aztán pár hete egy újabb nagylemez, melynek címe most Knee Deep In Raw Sewage. A bűz pedig valóban orrfacsaró, de nem kell hozzá mentacsokor, mert ez sludgecore baszki, tocsogjon is a dögben. Az ördögűző is attól lett klasszikus, hogy felhánytak benne a plafonra. 

Ha nincsen helyed, ők csinálnának egyet, mert lehet te is észrevetted, hogy kurvára hiányzik a Dürer Pince. Szóval páran, akiknek a fejét ott is nézegetted most pont azért szervezkednek, hogy tovább nézegethesd. Azt is, meg a lyukas zoknis, agyahagyott, nagyon zajos vagy nagyon okos koncerteket, amiket taszítanak a csendes helyek. Ezért lesz tehát egy koncertsorozat, amolyan szent tarhálás, hogy legyen alkalma annak, amikor támogatás gyanánt ki lehet köhögni egy kis zsét azért, hogy legyen már végre megint valami, ami geci jó. Ez a péntek és természetesen az Auróra, minden további információ és tök fasza előadó pedig ITT az eseményben. Menjünk el szerintem. Rohadtul kell egy hely, hogy...

Ők is játszottak már nálunk, fasza kis bulit nyomtak a Dürer kisteremben. Fizimiskák és intenzitás, csak a kibaszott nyolcvanas évek minden szinten, a Lowest Creature is penge crossover thrash. Ezen a Malicious Death, Power Trip, Shadow of Doubt, Mindforce vonalon, ami élőben adja ki magát igazán, de felvételen se rossz, főleg, ha megint van új cucc. Vagyis egészen pontosan csak lesz, mert májusban jön a Sacrilegious Pain című nagylemez, ebből van lejjebb egy kis előzetes, plusz a tavalyi Misery Unfolds EP, ha már így összejöttünk.

Az egészen biztos, hogy számomra a tavalyi YOB koncert a Dürerben volt az év hangversenye is egyben. Az pedig már az idei év legnagyobb bejelentésének számított - a nagyon komoly nyári felhozatal dacára is - hogy júliusban a YOB és a Neurosis egy közös turné keretében Budapestre is ellátogatnak. Mike, Aaron és Travis egyedi hangzásvilágú bandája körül azonban nem csak itthon nagy a hype, az Our Raw Heart lemezt az underground elismerte minden szinten. Gondolom ennek köszönhetik az oregoni srácok az Amoeba stúdió meghívását is, ahol ez a háromszámos élő szett rögzítésre került, részben olyan olyan nótával, amit az turnén nem játszottak, az újranyomott The Great Cessation lemezen szerepel. Szóval ezt láthatjátok itt lejjebb, én meg kíváncsi vagyok július 24-én az Akváriumba majd milyen számokkal érkeznek.