Egy ilyen névvel nagyon meggyőzően kellett nyomniuk annak idején, hogy tudjak hinni bennük, mert iszonyat elhervadtam már azoktól a szövegektől, ahol túl voltak tolva a körök a füstről, de mondjuk az egész magyar rapzenétől is. A kétezres évek legelején legendák születtek, de tényleg, csak aztán valahol útközben lefőtt kávé vagy túl sok volt a redbull és a pitbull, a tököm se tudja, de egyszer mikor felnéztem én azt láttam, hogy hármat kivéve egy kutya lett ez az egész. Aztán jöttek ezek és az első lemez, meg ez a Murderan, mint tudatállapot és bolygó, szerintem jól hallottam én, hogy már akkor sem tudtak kifogyni a jóféle szavakból. Alapok tekintetében és úgy hangulatra is, viszont az M45 visz jelenleg mindent. Nem hallottam mostanában ilyen jó hazai lemezt.

Az pedig külön érdekes, hogy nyilván többen rakták össze és adták a zenéket, de ettől ez még akkor is egységes, abszolút egybe van olvasztva. Elvan vonatkoztatva, meg olyan komorak és vontatottak az alapok, volt hogy rendesen meghatott, hogy megint ilyen ködös minden. Mert szerintem innen lehet jól indulni, aztán erre rápakolni az olyasfajta furmányos versspirált, ami csúszik csúnyán, de mégis valahogy megcsinál, mint a Csak Oda és a Bunker is. 

Hallgattam mostanában Muggs mester cuccait, de simán feltenném melléjük ezeket is a mérlegre, lógna a hazai súlytól a nyelve. Rohadjak meg, ha nem így lenne! Az Ábránd és Az Ember meg kottára ugyanaz. Éjszakás műszak és araszolgatás, sötét függönyök mögött megy a furcsa látás. Egyedül csak az utolsó, aminek az a címe, hogy Annyi Szó, ami olyan vidám is, de keserédes és melankolikus. Szóval tényleg jó a cucc és megvannak, hogy ketten maradtak. Köszönet végül megint az összes alapnak, akárki is volt, aki a Bazárba bepakolt, adta nagyon a vadkelet. Tizenhat perc forró sivatag, most azt hiszem tudom Murderan merre van...