A metál világ nagyobb része egy kibaszott nagy póz, de nincs ezzel baj, ha be van vállalva őszintén, hogy úgy akarják nyomni ők is, mint a nagyok. Épp ezért az olasz Whiskey Ritual esetében sincsen semmi titok, az ősidők black metál kliséiből lettek lerakva az alapok. Ilyesmi hangzással pedig nyolc éve laza kezdésnek, egyből csináltak három GG Allin feldolgozást, amik simán lettek olyan faszák, hogy beszarás, behugyozás. - érted - Annak a tribute cuccnak a B oldalán pedig van három másik GG szám a Forgotten Tombs tolmácsolásában, ami többek között azért is érdekes, mert a két bandában két tag is közös. A Whiskey Ritual meg túl van azóta három nagylemezen és most itt a negyedik. 

Azaz a Black Metal Ultras, ami újat nem hoz, de baszottul hangulatos cucc. Épp a minap neveztem ki az Inepsy egyik számát annak a slágernek - Born for the Road - amit nem Lemmy írt meg, de simán van akkora kaliber, mint maga a Motörhead. Míg a Whiskey Ritual az új albumán sorban süt el olyan tételeket, amiket GG Allin is kiköphetett volna, ha még köztünk lenne a rock and roll disznók legnagyobb királya. Ezért imádtam a Knockout, a 666 Problems és a Die Hard című számokat, mert érzésre hatalmas punk nóták. A vegytiszta Venom és Bathory hódolatok vérmezején, jó kis black 'n' roll lendülettel. Mint a Midnight és a Nattefrost közeli rokonai, akik ezúttal egy Turbonegro feldolgozással zárják ezt a hagyományőrző harmincnégy percet.