Sokunk barátja Lörke (Marina Revue, AMD), pont azokban az időkben kezdett nekem egyre többet beszélni az új zenekaráról, mikor ennek az oldalnak az ötlete is megszületett. Szóval adta magát, hogyha majd mindenki odaér, akkor velük készítsem el az első itt megjelenő interjúmat. Ezt persze annak az anyagnak a megjelenéséhez igazítva, ami a tervezett formában már nem tudott és sohasem fog elkészülni. Lörke elment és elég nehéz elengedni, ezt az interjút sajnos már csak nélküle tudtuk megcsinálni. Egy névtelen zenekar hamarosan megjelenő, de be nem fejezett lemezéről. Erről beszélgettünk Ildivel (Trottel), Petivel (Tango Underground, Bandanas, Blackmail) és Balázzsal (Tango Underground, Polly is Dead). 

Kinek az ötlete volt, hogy legyen ez a zenekar?

Ildi: Igazából Berci volt a kulcsember, mert mikor kiszálltam a Snobsól, vele beszélgettünk arról, hogy vajon szeretnék-e még énekelni. Ő mondta, hogy Lörke tervez egy zenekart női énekkel. Szóval ő segített összehozni. 

Peti: Igazából, mint gondolat már 2012 körül is felmerült, mikor az AMD két koncertjén én doboltam, hogy Lörke szeretne valami egészen mást és engem ez már akkor is nagyon érdekelt. Aztán később is találkoztunk, később is beszélgettünk és megbeszéltük, hogy ha lesz ebből valami, mindenképpen szóljon. Eltelt közben pár év, de egyszer csak jött és szólt. 

Amikor Lörke kiszállt az AMD-ből? 

Ildi: Szerintem már előbb. Mi ketten 2016 őszén kezdtünk el próbálni és gondolkodni, hogy mit is szeretnénk. Akkor egy kivételével megvolt minden szám, viszont alapvetően arról volt szó, hogy ez egy stúdiózenekar lesz és nem lesznek koncertek. Én nem nagyon akartam koncertezni, mert rossz körülmények között már nem szívesen állok színpadra. 

Tehát a kész anyag egy kétéves időszak eredménye? 

Ildi: Igen, nagyjából. Kész szövegeim voltak, a számokhoz a szólamaimat nagyjából fél év alatt megírtam, aztán jött Peti és elkezdtük őket vele is próbálni. 

Peti: Igen, én már a kész, teljesen konkrét ötletek idején érkeztem. 

Ildi: A számokat, amik most kiadásra kerülnek 2018 nyarán énekeltem fel stúdióban, csak azért, hogy halljuk, hogy mi lesz belőlük. Próbatermi körülmények között ez nem megy. Aztán később, amikor nagyon nem haladtunk semerre, majdnem kiszálltam. De Lörke hamar megnyugtatott. 

Balázs, te pedig valamikor a vége felé kapcsolódtál be, ha jól tudom? 

Balázs: Igen. Szerintem pár hónap volt, vagy mondjuk az utolsó fél év. 

Peti: Nem tudom miért nem jutott Balázs előbb az eszembe, hiszen mind a ketten egriek vagyunk. Mert egyébként közben ment a keresgélés. 

Balázs: Aztán egyszer csak kaptam egy messenger üzenetet. Lörke, Ildi. Bevallom először meg is voltam kicsit szeppenve. Közben meg nem kicsit tetszett a dolog, szóval nem is volt kérdés. 

Ildi: Egy ideig amúgy valami elektronikus alapban is gondolkodtunk. Lörke ebbe az irányba is nézelődött, hogy ez mivel lenne technikailag megoldható. 

Nehéz volt a kész ötletekhez kapcsolódni? Ha jól értem, amilyen sorrendben érkeztetek, már mindenki kész ötleteket kapott. 

Peti: Nekem nagyon. Felvenni a ritmust, azt hogy mire gondolt, hogy miből hova és mennyi legyen. Ráadásul ahhoz képest nagyon más zene, mint amiket eddig doboltam, nem egyszerű dalszerkezetekkel. Minthogy Lörke azt mondta dallamosabb, én valami könnyedebb dologra gondoltam. Erre jöttek a hetven kilencvenedek. Meg a négy helyett három, vagy hét, én meg csak néztem, hogy most akkor mi van. 

Ildi: Én szerencsés voltam, mert én mondhattam meg Lörkének, hogy hol miből mennyi legyen. Az elején a szövegekhez igazítottuk a zenét. 

Peti: Az mindig érdekes kérdés, hogy mi és minden van alárendelve. A zene a szövegnek, vagy fordítva. Ez is érdekes, hogy itt is tök sok lineáris rész van. 

Akkor ezek szerint, ez vastagon kilépés volt a komfortzónából? 

Ildi: Nekem nem. Én azt csinálhattam, amit én tudok, a saját stílusomban. De azt tudtam, hogy nem szeretnék nagyon gyors számokat. Aztán persze lett olyan, ami kicsit gyorsabbra sikerült. 

Peti: Nekem, ahogy mondtam, abszolút. Inkább lett volna gyors, de nem az lett. Viszont egy ponton már nagyon éreztem és érdekes volt, ahogy ezt csináljuk. 

Formálódtak a számok és alakult a dolog. Az eredeti elképzelésekhez képest közben formálódtak a zenekarral kapcsolatos tervek is? Például, hogy gyűjtés finanszírozná a lemezfelvételt? Hogy talán mégiscsak lehetnének koncertek? Ezekre gondolok. 

Peti: Lörkének mindenről konkrét elképzelése volt. Vannak ezek az ötletbörze oldalak, ahova prezentálsz valami ötletet és akinek az tetszik, hozzájárulhat a megvalósításához. Az volt a sztori, hogy ilyesmi fórumokra felrakunk egy-két dalt és amennyiben lesz támogatás, abból mennék stúdióba. Mindig megyünk tovább és valahogy eljutunk a nagylemezig. Az anyagunk tulajdonképpen már megvolt hozzá. Lörkének pedig ezen felül is voltak még ötletei, további számokhoz is bőségesen. 

Ildi: Meg akartuk mutatni, de hogy milyen formában, az még nem volt lefixálva. Lörkének voltak ötletei, ezekre tudtunk is mindig hagyatkozni. Igazából mondhatjuk, hogy ő volt a mozgatórugó, mind a számok születésénél, mind a terveinket tekintve. 

Mondjátok, hogy Löri vitte a prímet. A zenélésben is maximalista volt különben? 

Peti: Mindig mondta, vagy mutatta, hogy mit szeretne, de ez gyúrható is volt, meg végül egyébként olyan is lett. A kis okosságait mindenki belecsempészhette, meg bele is csempészte. Mondtuk, kipróbáltuk, működött, úgy hagytuk. 

Ildi: Én nem éreztem ezt. Mikor először mutattam neki az énekeket, nem mondott különösebben semmit. Mondta, hogy oké, tetszik, jó lesz úgy. 

Peti: Mondjuk amikor már minden készen volt úgymond, még lett volna egy kör, amikor átbeszéljük, hogy minden a helyén van-e, de idáig már nem jutottunk el. 

Pedig aztán már koncertről is lett szó. 

Peti: Lekötött dátum volt. Egy AMD-vel közös este, ami nem volt nagy dobra verve, de pontosan azért, mert meglepetés lett volna. Lörke nagyon szerette volna, bízott benne, hogy össze tudjuk rakni. Mikor felmerült, egy hónapunk lett volna készülni, de mondtuk, hogy csináljuk. Meg igazából mi is akartuk. Akik zárt ajtók mögül, mondjuk a próbahely körül hallották, mesélték, hogy felkapták a fejüket a zenénkre, hogy ez kurva jó lesz. 

Ildi: Csak hát Lörke minden optimizmusa ellenére rosszabbul lett és úgy már képtelenség volt összepróbálni. Pedig akkor már talán több koncert is körvonalazódott. Igen, biztos lett volna még másik koncert is. 

Peti: Csak mivel többnyire lassú számokról van szó, nem lehetett volna elkummantani. Ezt nagyon precízen, minden részletbe belemenően össze kellett volna rakni ahhoz, hogy fasza legyen. 

Ildi: Ehhez viszont nagyon keveset próbáltunk. Mindenkinek dolga volt, szóval nem nagyon haladtunk. 

Peti: A hétköznap esték után egyszer összejött egy pénteki próba, ott többet haladtunk, mint előtte fél év alatt. 

A kiadásra váró anyag pedig csupán egy nyers próbatermi felvétel, amit magatoknak csináltatok. Erről mit gondoltok? Milyen vele a viszonyotok? Mikor Löri mutatta például azt mondta, hogy ennél nyilván jobb minőségben, de mégis valahogy ilyen nyersnek szeretné hallani az egészet. 

Peti: Ez belső használatra készült, szóval közelében sincsen semminek, amit terveztünk, vagy ami lehetőségként felmerült. Arról is volt szó, hogy Egerben vesszük fel Szabó Lacival, vagy elvisszük Szobihoz a Shapat Terror gitárosához. 

Ildi: Eredetileg csak azért készült, hogy vissza tudjuk hallgatni, hogy milyen az ének. Ez nem  egy jó felvétel, ennek csak az az értéke, hogy ennyi maradt az egészből. Habár a Kurtács András a stúdiójában hallgatható verziót varázsolt belőle. Azt Lörke egyébként valóban mondta, hogy minőségben nem akarna sokkal jobbat, mert félt, hogy akkor valami elvész belőle, ami a próbateremben megvan. 

Az, hogy ez így megjelenjen, pusztán a ti döntésetek, vagy erről még beszéltetek Lörkével? 

Ildi: Nem. Mikor meghalt, először csak a sokk volt. Aztán valamivel később én kezdtem el rajta gondolkodni, hogy két évnyi munkát nem szeretnék kidobni a kukába. Először megkérdeztem Lörke párját Felíciát, aki mondta, hogy neki rendben van, ő örülne, ha mi ezt kiadnánk és utána beszéltem erről a fiúkkal is. Lörkével utoljára én április elején beszéltem, mikor mondta, hogy lemondja a koncertet. Aztán rá pár hétre már el is ment. 

Peti: Nem beszéltünk vele erről, mert nem tudtuk, hogy ennyire rosszul van. Az utolsó pár alkalommal mikor felhívtam is abszolút pozitívba volt, olyanokat mondott, hogy most tudott gitározni, ezt meg azt szeretné, vagy fogja csinálni, meg ilyesmik. Kicsit később meg már Kiskovács hívott, hogy nagyon nagy baj van. Pár nap múlva el is ment. Blokk volt bennem, azért sem tudtam hozzá elmenni, mert egyszerűen nem tudtam elhinni. Még azután sem, hogy megtörtént. 

Mondanám, hogy az élet közbeszólt, de ez inkább élet legsúlyosabb törvényszerűsége volt. 

Peti: Soha nem adnám ki ezt a felvétel a kezemből, ha nem lenne érzelmi töltete. Így viszont legalább ez megmaradt és végül is minden rajta van, amit együtt csináltunk. 

Mikor fog megjelenni? 

Ildi: Minden attól függ, hogy mikor tudjuk befejezni a mixelést, remélem ez még januárban sikerül. Megjelenni utána fog valamikor. Talán február-márciusban. A borítótervek készen vannak, beszélni fogok Bélával, hogy mikorra tudna elkészülni, de jó lenne tavasszal. Én már nagyon szeretném befejezni. 

A kiadás érzésben is segít ezt a történetet lezárni? 

Ildi: Nekem igen. Azért is, mert szerintem én már nem fogok énekelni. Sokszor úgy érzem, hogy nincs már bennem többi. Bár igaz azt sem gondoltam volna, hogy húsz év után kihagyás után még lesznek ilyen dolgok, úgyhogy lehet pár év múlva megint lesz egy ilyen bekattanás. Ki tudja?

Azt, hogy nem tudtatok már koncertezni. például nehéz elengedni? 

Peti: Én szerettem volna, de csak akkor, ha egyben van és mindenki egyformán rajta van. 

Ildi: Őszinte leszek, nem igazán. Soha nem éreztem magam túl otthonosan a színpadon, ez a bizonytalanság egész életemben ott volt, szóval nem. Az utolsó években is, ha felléptem, mindig az volt bennem, hogy ez látszani fog, ezt mások is észreveszik. Ráadásul mikor Berciékkel felléptem, az akkora adrenalin löketet adott, ami nekem már sok. 

Van-e kedvenc számotok az anyagról? Ha igen, miért pont az? 

Peti: Igen, nekem a Coup d’etat. Azt meghallgattam és kész voltam. Legfőképpen az ének miatt. Ezt, hogy a picsába lehet így felénekelni? Gyönyörűség és gyönyörű dal is lett belőle. A másik az Illusion. Reggel hallgattam először a metrón még dob nélkül és ugyanez a lehasalás. Mi ez basszus country punk? 

Balázs: Nekem mondjuk pont a Misanthrope, pedig az egy gyorsabb szám. Viszont szintén az ének miatt, nekem abban tetszik a legjobban. 

Ildi: Nekem a My fight a kedvencem. 

Lezárásul, ha egy-két mondatban el lehetne mondani, hogy milyen volt  Lörkével együtt zenélni, az hogyan szólna? 

Peti: Hát, nem volt könnyű. Azért mondom nevetve, mert nem rossz értelemben persze. Soha nem zenéltem ilyen gitárossal együtt és meg kellett őt tanulnom. Meg kellett egymást tanulnunk. Figyelnem kellett, hogy hogyan jár az agya, egy zenekarban ez különösen így megy. 

Ildi: Attól volt jó, hogy ez egy fegyelmezett helyzet volt. Az elejétől kicsit sarkosabb volt és nekem ez jól esett, hogy volt egy irányelv. Meg ilyen egyenes, kiszámítható tempóban csináltuk, mint egy könyvelést. Ez jó? Vagy nem jó? Oké, akkor hogyan legyen jó? A próbák is abszolút kiszámíthatóan, végig így zajlottak. 

Balázs: Én főleg megtiszteltetésnek éreztem, hogy vele zenélhettem. Lörkével és Ildivel, kicsit a gyerekkorom hőseivel, emlékeivel, szóval nekem ez volt a meghatározó érzésem. Illetve az, hogy megismertem, mert egy nagyon jó embert, egy igazán pozitív felfogású embert ismertem meg. Ez nagyon sokat számított. 

Ildi: Végül pedig itt szeretném elmondani, hogy a megjelenésből befolyt összeg Lörke családjáé lesz. Ezt mindannyian egyértelműen így gondoltuk.