Johnny Cash egy tökös, de inkább merengő és a szentimentalizmusba beleöregedő faszi volt. Szóval az igazi nyughatatlan sokkal inkább Mike Patton, avagy a mániákus zeneprofesszor. Évente három lemez a legkülönbözőbb közreműködőkkel a zene minden területéről, akiknek az összes kísérlete, valahogy…

Egy rövid ideig Sid Vicious is a Siouxsie and the Banshees tagja volt, de aztàn hamar kirakták a zenekarból. Rà nem igazàn volt jellemző az a különös elegancia, ami talàn pont a Siouxsie hatàsàra lett minden post-punk alapja. Egy darabig ott gitározott az a Robert Smith is, aki inkább a saját…

Itt valami elkezdődött! Te jószagú màlnabokor, most gyere le össze isten! Haversràcok új noise / ambient projektje, aminek beharangozó tételét a teliholdtól szürke szobàmban kuporogva hallgatom és kijelentem, hogy kurva jó. Vasakat verő Walch Marci, szószékről süvöltő Kósa Csabi és a szájából is…

Happiness Without Peace, The Suffering of Man. Első abszolút, de még a második is fontos volt. A kilencvenes évek második felének és az ezredforduló környéki hardcore életnek a Subzero is nagyon vastagon szerves része volt. Olyan bandákkal, mint a Merauder, Darkside NYC, Dmize és All Out War…

Ha engem kérdezel, én őszinte leszek és megmondom a frankót, hogy azért szar ez az oldal, mert kurva kevés  a crust. Az ahhoz hasonló, rohadt komor gyászbánat, ami szanaszét szedi azt az elbaszott formádat. Egyetértek Slayer doktorral, hogy nagyon sok a szar és az új anyagok között, alig van hova…

Tudom közhely, de én még ott nőttem fel, ahol egyfolytában szürke falakba ütköztünk. A suliban Lenin képek velünk szemközt a tábla fölött, nekünk meg dettó ugyanolyan ruhánk van. Otthonom körül csupán három másik típusú panel van, de még nincs színestévé a lakásban, ehhez összesen két állami…

Ez a lemez is júliusban jelent meg, de még tartoztam magamnak és a macskának azzal, hogy írjak róla, ha már olyan komolyan rácsúsztam, mint két éve nyáron a téli fagyira. Én a szaxofon szerelmese, akit a lehető legjobb forrás, vagyis az Opium Hum blog bevezetett a jazzfúziós rockzenék kiszínesedett…

Egy ilyen logó mindig sokatmondó, gondoltam megosztok ma valami igazán vészjóslót, ehhez pedig a Worm szolgáltatott is apropót. A flamingórózsaszín dél-floridai pálmafasorok között egy új faj inváziója ütötte fel a fejét, a csatornákban csordogáló aligátorszaros iszaptengerből. Hagyományos…

Kicsit fellengzősnek tűnik, hogy ezek a NYHC veteránok az új felállásuknak egy ilyet nevet adnak, de ha lúd, hát legyen kövér, nálunk is ismert ez a rendező elv. Vannak fazonok, akiktől nem lehet elvitatni, hogy épp ott lógtak, ahol a nagy dolgok születtek, szóval érthető a büszkeség és végül is…

Ha belegondolok, most egyáltalán nem lepődtem meg, talán valahol természetes is, hogy új név alatt is szülessen valami közös. A kortárs extrém nagy letéteményesei, azaz a Full of Hell és The Body már összehoztak két kollaborációs albumot, Kristin Hayter pedig mindkét banda anyagain közreműködött, de…