Ha engem kérdezel, én őszinte leszek és megmondom a frankót, hogy azért szar ez az oldal, mert kurva kevés  a crust. Az ahhoz hasonló, rohadt komor gyászbánat, ami szanaszét szedi azt az elbaszott formádat. Egyetértek Slayer doktorral, hogy nagyon sok a szar és az új anyagok között, alig van hova nyúlni. Próbálkoztam én az új Wolfbrigade és Hellknife lemezekkel is, de azon kívül, hogy a jobb kiadók, jobb stúdiók kicsit felhúzták a hangzást, minden számuk tök buta és egyforma. Mennek előre, de hiányzik belőlük a szubsztancia. Közelében sincsenek semmilyen katarzisnak, anélkül meg lófaszt sem ér az egész. Utoljára májusban az Agnosy lemeze tetszett, de aztán a Swordwielder megmentette ezt az évet, mert csináltak egy olyan albumot, amitől kézzel fel tudnám szedni az utcánkban a betont. Ez a crust öcsém! 

Már a Grim Visions Of Battle című első lemez is etalon volt ezen az Amebix / Deviated Instinct vonalon, de szerintem most még azt is sikerült felülmúlni. Sűrűbb a hangzás, ami nagyon kell egy ilyen anyagnak, mert a crust baszki legyen nehéz, mint az élet a kurva fagyos tundrán. Én imádom ezt a beszakított belassulást, meg ezt a gitárközpontú andalgást, ezekkel az apokaliptikus témákkal. Amiket minden számba pakoltak, így nehéz azt mondani, hogy ez vagy az, de nekem mondjuk az Absolute Fear és a Cyborgs. Hat percesek, nincsenek agyonverve mindenhol, faszán bele lehet költözni az érzésbe, visznek lejjebb a sötétbe. A fazon hangja meg a legbarbárabb, kurva jól hozza a Bolt Thrower / Amebix sújtásokat és végül is ez a lényeg. Beleállni ezekbe a kietlen érzésekbe, az élettelen holdfényben. A végén még megkínálnak ezzel a Northern Light című számmal és végem van. Nekem a második Instinct of Survival volt, ami jobban tetszett, abszolút fekszik ez a tisztább ének és az epikusabb hangnem is. Nagyon vastagon metál is, de valahol ilyen botrányosan durva goth rock is. Ezek a svédek a barátaink, az album természetesen ingyen letölthető.