A Decibel Magazine olyan meghatottsággal fogalmaz ezzel az albummal kapcsolatban, hogy ahhoz már érdemben nehéz mit hozzátenni. Vagyunk itthon páran abban a szerencsében, hogy három éve a Dürer kisteremben láthattuk mire képesek. Két dobcuccal és két énekessel Nepálból, plusz az a totális agyzabáló grindcore, amit a srácok nyomnak. Szóval alapból elég izgalmas banda, de most kijöttek egy olyan új cuccal, amivel úgy tűnik feszegetik tovább a határokat.

Az piszok jó mikor érzed, hogy az adott zenekar továbbra is kurva éhes és nem nyugszik bele abba, amit mondjuk két vagy három éve csináltak. A Chatta pedig egy meglehetősen kísérletező, új dolgokat is kipróbáló lemez. Én például szaxofon fanatikus vagyok eleve, tehát engem a legelején tekergő tök beteg szólammal fél perc alatt megvettek. Ezt a meglepetést pedig követte még jó néhány olyan részlet, ahol a brutalitás, a matematika és a dzsessz együtt nyitották ki pár ezer agysejtemet, mint mikrohullámú sütő a kukoricaszemeket. Tizenhárom efféle töménységű fenyegető támadás után pedig jött az újabb váltás, ahol négy remix prezentálja a srácok Aphex Twin / Squarepusher rajongását. A Wormrot intenzitása és az újkori Napalm Death kísérletező hangzásvilága találkozik a Naked City hurrikánszerű dzsesszkirohanásival és az elektronikus zene királyainak örökségével. Ami sokkoló, de elég kerek. A nepáliak jó emberek.