A rock and roll áldozata. Ez van a jópofa énekes Dan Harrington homlokára tetoválva. A csávó egy igazi állat abban a cudar árnyékvilágban, amit egykor még a Black Sabbath teremtett. A Fistula is egy olyan zenekar, ami felzabálja és aztán okádja is a szennyet. Ennél azt hiszem aligha van lejjebb. Nem az a fajta punkbanda, akiknek a lemezeit a házibulikban előszedik. Egyszer láttam egy faszit poharat enni és a szilánkokat mások pofájába beleköpni. Szerintem a jó sludge is így működik. Simán megskalpol bármilyen örömöt. Ahogy a The Shape of Doom to Cumm))) meg a Longing for Infection lemezek is. Négy évvel ezelőtt úgy nagyjából egyszerre ez a kettő jött ki. Majd még négy split és megint egy új cucc. The Process of Opting Out. 

A hiénák metálja a ketrecből kiszabadult és miután minden szétgurult gyógyszert kiszimatolt, lihegni kezdi a botrányos dögszagot. Gyors számokkal üldöz, hogy a szüleidnek mutass be áldozatot. Szentségtelen, fenyegető horror hardcore! Az előző lemezekhez képest szerintem otrombább, nehezebb hangzással, ahol a gitároknak brutális erejű súlya van, ehhez képest pedig a dobok is jól fel lettek tolva. Az modern grindcore bandák szólnak így, de mikor Bahb Branca gitáros lassút játszik, a legelső Black Sabbath album címadódala, ami folyamatosan beugrik. Ötven éve itt kísért az a pokoli riff és mindig ugyanaz a hidegrázás követi, totális az imádat. Billy Anderson producer pedig minden részletből kihozta a legjobbat. Nem véletlen, hogy korábban olyan bandákkal dolgozott, mint a Neurosis, a Melvins és a Swans. Ez a tudás most mind ott van a számokban.  Közöttük jó néhány, ahogy írtam már, gyorsabb. Szóval ezek a figurák idén is úgy döntöttek, hogy roncsolnak. Ami négy éve a Thoug Guy és a Too Many Devils and Drugs volt, az most a Whore Cancer és az Evilspeak. Húsz év után még most is nagyon keményen odateszik. Pont ezért van, hogy nagyon sokan nem ismerik. Pesten körülbelül harmincan néztük meg, hogy egy ilyen nyúzás, hogy néz ki élőben. Na most gyere le jóisten!