A svéd crust színtéren van pár banda, akik lelakták magukat, ők lettek a lakodalmasok. A Martyrdöd azonban még az utolsó lemezével is aratott, a List szerintem simán elég éles. Meg nem is biztos, hogy emelni kell a tétet, lehet csak nagyon magas rajongói elvárás az, hogy a banda úgy lepjen meg,…

Már szerepelt itt bejegyzés a Pure Drivel lemez közelgő megjelenése kapcsán, de azóta ezen már túl vagyunk. A hetvenes és nyolcvanas évek brit punk rockjának befolyása, az erős igény, hogy újra bakancsok járják a táncparketteket, abszolút kiteljesedett. A harmadik Kicker nagylemez is nagyon fasza…

Nem egy nőnapi köszöntő az új Kool Keith videó sem, az biztos. A Clive Davis című szám klipje a szokásos mintát követi, ami az elmúlt Keith éveket illeti. Azaz nagyon súlyos nők, nagyon súlyos arcok, kendőkkel becsavart strici stíl, bundák és verdák. Mondjuk a mester sosem hazudott, mert tényleg ő a…

Tegnap volt egy cikk az új Greenmachine lemez kapcsán, így kötöttem ki a japán Daymare Recordings másik bandájánál. Az új Greenmachine szám szólt, majd mikor vége lett, váltott a soundcloud és valami sokkal érdekesebb zene kezdett el kibontakozni. Az Invisible War remix változata volt az első…

Végtelenítve nyomja a csávó a csibész szlenget, mögötte Bart Simpson pólóban laptopról pakolja a spanja és közben lazán sörözget. Napjaink egyik legötletesebb és legminimalistább zenei társulása a Sleaford Mods, ez kétségtelen. Annyira angol, hogy néha nem is érteni, de…

Ha valami eredeti megmaradt még a vadnyugatból, az Dylan Carlson és az Earth. A nyolc album bármelyikét hallgatva képtelenség nem hegyek elé vetülő tájakra, kiszáradt kavicsos tómedrekre és hosszú magányos hetekre asszociálni. Lassú, forró napok nagyon amerikai zenéje. A drone és a folk…

A Kyuss hatására már a zenekar nevéből is lehet következtetni. A Green Machine című tétel megjelenése után három évvel, mikor a japán négyes összehozta saját bandáját, erről a számról nevezték el azt. Meg az út is maradt stoner / doom, de nem kevés punkos beütéssel. Szóval a D.A.M.N. című első lemez…

A műfaj szintén meghatározó, második fontos időszaka, azaz a kilencvenes évek legeleje. Hiteles háttér, határozott mondanivaló és egy nagy hatású lemez. A Prison of Hope című chokehold album egészen biztosan ott van a tíz legjobb között, ami a vegan straight edge vonalat illeti. Kiállásuk akár az…

Szerintem az utolsó Cypress Hill sem lett rossz, ha elkergetjük az illúziókat, hogy már sosem lesz többet kilencvenhat. Muggs alapbandája azonban már régen nem hat meg annyira, mint azok a kollaborációs lemezek, ahol más rapperek csúsznak rá a mester alapjaira. Sick Jacken, Planet Asia és Ill Bill.…

Sosem csinálhat senki olyan szemét zenét, mint a Dystopia, de az utolsó szám frankó az utalás, hogy ezek hárman is szarrá hallgatták. Inkább úgy szólnak, mint a Nails,  szóval Pennsylvania államban megint bivalyra lett véve a figura. Meg nem is igazán lassú a Split/Cross bemutatkozóanyaga, tényleg…