Már szerepelt itt bejegyzés a Pure Drivel lemez közelgő megjelenése kapcsán, de azóta ezen már túl vagyunk. A hetvenes és nyolcvanas évek brit punk rockjának befolyása, az erős igény, hogy újra bakancsok járják a táncparketteket, abszolút kiteljesedett. A harmadik Kicker nagylemez is nagyon fasza lett. A punkveteránok hobbizenekara simán megírta azokat a számokat, amiket a gyerekek már nem tudnak. Pedig semmi új a nap alatt. Dave Ed, Dave Mello, Matt Parrillo és Pete the Roadie az autentikus hangzást választották, sokban nem kanyarodtak el attól, amit régen a Subhumans hozott, de akkor is üt a dolog. Mert ebben az egész szarba ők is, és mi is szerelmesek vagyunk. Ezért mindig működni fog a dolog. Oxycotin and Vodka Pills és Down to the Bunker és ennyi! Hiába mondják, ez nem tud meghalni! 

Ha a névsor elsőre nem mond sokat, írom, hogy ki honnan lehet ismerős. Neurosis, Operation Ivy, Dystopia, Schlong és Pete haver, aki tényleg egy Neurosis roadie. A négy hete megjelent nagylemezt szinte azonnal követő kétszámos EP pedig az ő sztorija. Vagyis csak részben, mert a sztori az, hogy Pete és a felesége Észak-Kaliforniában lakik a Russian folyó környékén, ami kiáradt és durva károkat okozott. S bár az ő házuk megúszta, de ezzel a kislemezzel gyűjt a banda, hogy segítsen a szomszédoknak, akiknek mindenük elúszott. Szóval csúnya ügy, tiszteletteljes gesztus és egy bomba erős cucc. Az album egyik átszabott számával és egy lemaradt tétellel, ami szintén atombiztos punk himnusz. Megvettem, megvettek! Mert ez egy kurva jó zenekar, hatalmas arcokkal!